
„Egyszer talán meg tudom fogalmazni, mit tanultam tőle” – reagált dr. Mezey György halálhírére Benedek Szabolcs a közösségi oldalán, számos közös képük kíséretében. A mesteredző hajdani rajongója, majd életrajzírója lapunknak elmondta, mire gondolt ezzel kapcsolatban.
"Amikor tavaly ősszel először szóba került köztünk a róla szóló könyv ötlete, azt mondta nekem: ’Ha valaki megírja, akkor az te legyél, mert egyformán érzékeny emberek vagyunk’.
Az érzékenységét, mások szerint sértődékenységét számtalanszor felrótták neki, és ezzel ő is maximálisan tisztában volt, azt részben az általa nem is ismert édesanyja korai halálára vezette vissza.
A könyvvel kapcsolatos beszélgetéseink során én is gyakran megtapasztaltam az érzékenységét, de azt is, hogyan tudta ezt kezelni" – emlékezett vissza Benedek Szabolcs a Bors kérdésére.
Az író elmondta: tavaly szeptemberben egy kiadó kérte fel a Mezey-életrajz megírására, és amikor a szokásos születésnapi köszöntő e-mailjében felvetette az ötletet a mesteredzőnek, ő azonnal rábólintott, mondván: szerinte is időszerű az élete, illetve a szakmai pályája összegzése. Ezt követően, 2024 végéig hetente egyszer beszélgettek, alkalmanként egy-két órát.
"A Velencei-tó partján élt, ahová általában vonattal mentem, ő pedig elém jött az állomásra. Már az otthona felé tartva elkezdtünk beszélgetni.
Mindvégig érezhető volt rajta, amit el is mondott, nevezetesen, hogy egyfajta búcsúnak, számadásnak szánja a könyvet. Nagyon érzékenyen érintette, hogy vele kapcsolatban elsőként mindig a mexikói kudarc jön elő, és szerette volna, hogy ne csak erről legyen szó.
Akkor természetesen még nem is sejthettük, hogy egyetlen év múltán távozik az élők sorából, de túl a nyolcvanon nyilván elérkezettnek látta az időt, hogy visszatekintsen az életére, összegezze, mit kapott a világtól és mit adott" – válaszolta Benedek Szabolcs azt firtató kérdésünkre, hogy Mezey doktor búcsúnak szánta-e a monográfiát.
Arra pedig, hogy a zárkózott szaktekintély bizalmába fogadott egykori rajongó milyennek ismerte meg Mezey Györgyöt, a magánembert, életrajzírója így válaszolt:
"Kétségtelenül mindig óvta a magánéletét, és nagyon keveseket engedett igazán közel magához. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy ha egy társaságban feloldódott, akkor híresen jól tudott mulatni, zeneszeretőként olykor még énekelt is. A találkozásaink során láttam őt felszabadultan nevetni és sírni is. Végeredményben olyan ember volt, mint bármelyikünk, csak talán jobban elrejtette a külvilág, sőt néha még önmaga elől is."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.