
Mint egy lusta, szundító, vénségesen vén, fogatlan óriás, ott szendereg a Stadler-stadion az apró, falusi házak között. Egy ideig sikeresen vigyázott rájuk, és nem engedte, hogy futballálmuk a faluból kiszökjön. Még gazból szakállt is növesztett, hogy amíg alszik, foghíjai ne látszanak, ne riogassák az Akasztóra tévedőt.
Egy időben persze pompával fogadta az érkezőt, este még káprázatos fényszőnyeget is terített eléje, hogy el ne tévedjen, no meg a vaksi labda ne keresse hiába a kaput. Vajon a rémálmaival viaskodó Góliát emlékszik-e még az utolsó gólra, vagy éppen az elsőre az akasztói stadionban? Az emlékezetben valahol még léteznek, ám ezekre is lakat került.
Most akár veregethetnénk is saját vállunkat, hogy mégis sikerült bejutnunk az évekkel ezelőtt láncra vert, lezárt Stadler-stadionba. Ráadásul Gyuris György, a Stadler Alapitvány kezelője és az egykoron a Stadler FC tartalékcsapatának korábbi játékosa, Brinkus Csaba még egyfajta idegenvezetést is vállalt a kedvünkért. Természetesen rögvest Stadler-emlékeket kerestünk, néztük, mi emlékeztet a futballőrült, a 2017 óta bizonyára az egekben is stadionépítő Stadler Józsefre. De már a feliratot sem találtuk, nem hirdeti a stadion homlokzatán a tulajdonos nevét, mert az örökkévalóságnak szánt betűket Stadler egykori legjobb barátja, az adóhivatal engedélyével, saját kezűleg verte le. Hogy miért kellett ehhez hivatali engedély, a jó ég tudja.
Egyébként egy másik, szintén idézőjelbe tett jó barát az évek során elhordta a stadionból az evőeszközöket, késeket, villákat, poharakat, mintegy háromezer tányért, egy szóval jószerivel mindent, ami nem volt leszögezve.
Manapság már hívatlanul nem lehet bejutni a pusztában őrködő szentélybe, bár, mint megtudtuk, megesett, hogy migránsok, turistafelszerelés nélkül, bemásztak, beköltöztek a szobákba. Ami még önmagában nem lett volna baj, ám a fűtést úgy oldották meg, hogy felaprították a bútorokat, a szellőztetést pedig úgy, hogy betörték a ablakokat.
"Szerencsére ez ma már nincs így" – árulta el a Borsnak Gyuris György.
A hívatlan vendégeket sikerült kilakoltatni, jelenleg egy budapesti felszámoló cég tulajdonában van a stadion, de tárgyalunk a visszavásárlásáról. Elkezdtük a károk felmérését, takarítjuk a létesítményt, ami nem egyszerű feladat. A stadion gyepszőnyegét például évente legalább tíz alkalommal nyírjuk. Ettől még persze siralmas állapotban van, de nem csoda, hiszen az utóbbi években pikniket és illegális motorversenyt is rendeztek itt.
Brinkus Csaba már-már könnybe lábadt szemmel azt is mondta, hogy nagyon bízik benne, lesz ott még futballmeccs is.
Már csak a stadion megálmodójának és egykori tulajdonosának emléke okán is meg kellene menteni a pályát a futballnak. Azon is gondolkozunk, hogy idegenvezetéseket szervezünk, felmerült, hogy idősek otthona legyen a létesítmény, ami nemes gondolat ugyan, de inkább arra gondolnánk, hogy öregfiúk futballozzanak rajta valamilyen bajnokságban. Hiszen mindenki akkor örülne igazán, ha újra a szurkolók laknák be a lelátókat. Egykoron a Fradi vendégjátékán huszonegyezer ember tombolt a lelátókon...
A stadionról készült galériánkat a képre kattintva nézheted meg:
Persze arra is emlékezett, hogy 1998-ban, a Haladás ellen 3-2 megnyert meccsen búcsúzott az élvonaltól a Stadler FC, s azt követően az NB I-es Gázszer még játszott néhány meccset, ám azóta lakat került Stadler József életművére, futballálmaira. Emlékezetraktárba kerültek a gólok, győzelmek meg persze a vereségek is, s aligha lesz, aki feltámasztja őket...
1995-ben a Ferencváros itt ünnepelte a bajnoki címét
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.