Potyogtak Michael Schumacher könnyei, öccse tálalt ki a drámai helyzetről

A Forma-1 legutóbbi versenye, az Olasz Nagydíj helyszínén, Monzában 25 évvel ezelőtt máig emlékezetes érzelemkitörése volt Michael Schumachernek. A Ferrari német sztárja akkor, 2000. szeptember 10-én nyerte meg a karrierje 41. futamát, beérve ezzel az 1994-ben versenybalesetben meghalt Ayrton Sennát. Amikor a dobogósok – mögötte Mika Häkkinen és öccse, Ralf Schumacher – sajtótájékoztatóján a brazil legendát felemlegetve kérdezték, az addig gépként, robotként emlegetett Schumi egyszeriben emberivé vált: elsírta magát.

Az érzelmek súlya alatt összetört, addig a külvilág felé viselt álarca mögül kibújt Schumachert előbb Häkkinen, majd az öccse vigasztalta. 

Miután a finn pilóta kérte, hogy most inkább őt kérdezzék, a győztes zokogása láttán ő is annyira elérzékenyült, hogy végül továbbdobta a labdát Ralfhoz. Utóbbi most, negyed századdal később így emlékezett vissza bátyja könnyeire:

Számomra kicsit irritáló volt, ami történt, ez látható is volt rajtam. De szép, hogy a Forma-1 a rengeteg pénz, a nyomás, a technika és a felelősség ellenére még mindig ilyen emberi. Én nem ismertem Sennát, sem azt a különleges viszonyt, ami kialakult kettejük között az F1 hatalmi harcában. Szerintem Ayrton Sennának is világos volt, hogy jött valaki, akiben óriási a potenciál, aki megnehezítheti az életét, és azonnal helyre akarta tenni azt a srácot” – utalt a bátyjára, aki 1994-ben az akkor már háromszoros világbajnok brazil pilóta veszélyes kihívójaként az első két versenyen 20 pontos előnyt szerzett, mielőtt a harmadikon, az imolai San Marinó-i Nagydíjon az előtte száguldó Senna végzetes balesetet szenvedett.

Schumachert addig érzéketlen gépnek látták

"A bátyám persze nem hagyta magát, és a saját útját járta. Azt hiszem, ez is az egyik oka volt a történteknek" – mondta Ralf Schumacher, aki szerint nem igaz, hogy a fivérének addig ne lettek volna érzelmei.

„Olyan nagy nyomás, a tesztek és a versenyek nyomása, a kötelező marketingprogramok mellett, főleg, ha valaki még egy kis magánéletre is vágyik, akkor önkéntelenül is kifejleszt egy módszert, amivel a lehető legtávolabb tartja magát, hogy ne tűnjön annyira megközelíthetőnek. Ez nálam is így volt. A Forma-1 megváltoztatja az embert, beleértve a nyilvánosság felé mutatott képüket is” – magyarázta a jelenleg tévés szakkommentátorként dolgozó expilóta.