Gyógyulás: segíthet csupán a pozitív gondolkodás?

Nem a gyors „oldjuk meg” hozzáállás segít

A pozitív gondolkodás meglehetősen jó és előremutató dolog – ám nem minden esetben elegendő és eredményes. Betegség esetén tisztában kell lenni azzal, hogy szükség van orvosra, s miben segíthet a megfelelő hozzáállás.

Napjainkban szinte divat lett a pozitív gondolkodás, amely mindenképp előnyös és előremutató dolog. Sokszor maguk az orvosok is e hozzáállás nagy hívei, s erre biztatják pácienseiket is.

Óva intenek azonban mindenkit attól, hogy a túlzottan optimista attitűd miatt betegség gyanúja esetén ne keressenek fel doktort, vagy azonnali megoldást követeljenek. Ez a gondolkodás ugyanis – a téves meggyőződéssel együtt, arról, hogy mi lehetséges pozitív hozzáállással – bizonyos esetekben a gyógyulás útjába állhat.

Ennek ékes példája az, amit az orvosok gyakorta látnak: az a felfogás, hogy mindenre van gyógyír, ami fáj.

Meglehetősen érthető a gondolkodás: számos beteg azért fordul orvoshoz, mert javítani szeretné állapotát, meg akar gyógyulni. Tudni szeretné, mi a problémája, megoldani azt és elmulasztani a fájdalmat, hogy aztán haladhasson tovább élete a megszokott mederben. Csakhogy az ember nem gép. Nem lehet rajta csak úgy kicserélni egy alkatrészt, s minden megy szépen úgy, mint régen.

A fájdalom, amelyet tapasztalunk, sok esetben több összefonódó tényező eredménye, nem csupán egyetlen okból ered. A hátfájás kiváló példa erre.

A hátfájás vagy az isiász valójában egy triggerrel (okozóval) kezdődik, mint például sérv korong vagy emelésből adódó sérülés. Ez az egyetlen szövetkárosodás azonban hamar problémák egész sorozatához vezethet: a hátizmok megfeszülnek, az ízületek merevek lesznek, az idegek nem működnek megfelelően. Ha ez megtörténik, a hátat egyre nehezebb mozdítani, a lábak gyengébbé válnak, nehezebb lesz az alvás, s egy idő után általános kényelmetlenség-érzést tapasztalunk: már dolgozni is alig tudunk bemenni. A helyzetet folytatva, az ezeket a tüneteket megtapasztalt ember szorongó, depressziós lesz, nem megy emberek közé és a jövedelmét is elveszítheti.

Sokakra az a gondolkodás jellemző, hogy ezen komplex és összekapcsolt problémák egyszerre történő megoldását várják, például a hátműtét segítségével. A hátműtétből, például a fúzióból való gyógyulás hónapokon, sőt akár éveken át is tarthat, anélkül, hogy garantálni tudnák a páciensnek a jelentős és tartós fájdalomcsillapítást.

A választott kezelési módoktól függetlenül azonban a szakemberek szerint elősegíti a gyógyulást, ha elfogadjuk a javulás gondolatát, s ahelyett, hogy arra koncentrálunk, mi fáj, a gyors javulásra vagy gyógyításra kell összpontosítanunk.

S nemcsak a test igényli a gyógyulást. A beteg pszichéjének, lelkének szintén gyógyulás kell a kellemetlen hangulatváltozások és a túl sok stressz miatt.

A folyamatos fájdalom „küzdj vagy menekülj” választ vált ki a szervezetben, amely változásokat idéz elő az idegrendszerben, az endokrin rendszerben, az immunrendszerben, s állandó pánikállapotban tart bennünket.

Egy műtét vagy kezelés szükségszerűen nem állítja vissza az érzelmi egyensúlyt, s nem tűnik el minden varázsütésre.

A gyógyulás azt is jelenti, hogy változik a gondolkodás: elfogadjuk a jelenlegi helyzetet annak minden tökéletlenségével. Amikor a test gyógyul, hegek is keletkeznek, ez egy természetes folyamat. Egy törött csont vagy szakadt ín meggyógyulhat, ám nem fog pontosan úgy fog kinézni, mint a sérülés előtt. A múltba nem mehetünk vissza, de fókuszálhatunk arra, hogy a jelenben napjainkból kihozzuk a legjobbat.

Az elfogadás nem feladás, hanem annak megértése, miként lehetünk saját magunk legjobb kiadása, azok után, amin átmentünk.

Az emberi test és lélek gyógyulása tervszerű, javítani tudja önmagát, ha megsérült – de nem a gyors „oldjuk meg” gondolkodással.