Tavaszi szépségek: a barka

Van, aki a virágzatokkal berakódott vesszőt, vagy az egész növényt barkának nevezi. Angol, német, francia fordításokban a „ macska" illetve a „cica" szavak szerepelnek, amelyek azért találóak, mert a bolyhos, gömbölyded virágzat kinézetére utalnak. Hazánkban egyes nemzetségek a „cicamica" névvel illetik a barkát. A magyar barka szó pedig a birka szóval közös eredetű.

Mi is a barka tulajdonképpen?

A füzek általánosan barkának nevezett szerve-valójában- botanikailag- füzérvirágzat.

Nem is abban az állapotban értékesíthető, amikor a virágzat teljesen kifejlődött, hanem a virágzás előtt, a megnyúlási szakaszt megelőzően, amikor a rügypikkely már többnyire lehullott róla, vagy legalább megpattant.

A szép barka tehát csak viszonylag rövid ideig tartó szakasz a növény életében, hiszen ha a fűz kivirágzik, a barka már nem értékesíthető.

A barka színét meghatározza a virágzatot alkotó murvapikkelyek színe, illetve változása a virágzás során, a murvapikkely szőrözöttsége, valamint az ivarlevelek elhelyezkedése, színe és fejlettsége.

Magyarország viszonylag gazdag fűz fajokban, az egyes fajok genetikai változékonysága pedig számtalan alakot és színt eredményez.

A rendelkezésre álló, leggyakrabban gyűjtött fajok közül a legismertebb a kecskefűz, a Salix caprea.

Nevezik még leányfűznek, és pálmafűznek is, a gyűjtők leggyakrabban barkafaként említik. Magas cserje, gyakran kis fává is megnő. Vesszői kezdetben szürkés szőrzettel borítottak, később kopaszok és fényes pirosas-barnák, a termős példányokon gyakran teljesen zöldek. A hozzá nagyon hasonlórekettyefűztől abban különbözik, hogy a gally kétéves része már teljesen kopasz, míg a rekettyefűzér molyhos.

Virágzási ideje: március-április. A barka, majdnem, vagy teljesen ülő, lombfakadás előtt jelenik meg.

A gyűjtők többnyire a porzós egyedekről vágnak vesszőket. A legszebb kecskefűz klónokat oltással kell szaporítani, mivel a hím egyedek vesszői nem, vagy rendszerint rosszul gyökeresednek. Hazánkban általánosan elterjedt, a többi fűztőleltérően előfordulása nincs vizek mellékéhez kötve. Az egész Európában ismert és kedvelt barkák ennek a fajnak a fajtái.

Az angol nemesítésű Pendula (Weeping Sally) és aKilmarnock fajták szabadföldi dísznövényként forgalmazott csüngő ágrendszerű növények, levágott ágaikat önmagukban nem értékesítik.

A Silverglow, néven forgalmazott, valóban ezüstösen csillogó, nagybarkájú fajta. Vesszője fényes sötétbarna, majdnem fekete színű, így nagyon szép rajta az ezüstös fehér barka. A virágkötészetben ez a legkeresettebb barkafajta.

A második leggyakrabban gyűjtött faj a hamvas, vagy más néven rekettyefűz. (Salix cinerea)

4-7 méter magas bokor. Viszonylag vastag, egyenes hajtásai, a rügyekkel együtt maradandó, szürkés molyhúak. A gally kétéves része is szőrös, valamint az egész vessző vastag, molyhos szőrzettel borított.

Március-áprilisban virágzik, barkái a kecskefűzzel egy időben jelennek meg a piacokon, de annál rövidebbek, kevésbé megnyúltak, enyhén gömbölydedek. Nedves élőhelyeket egész Európában megtalálható. Ez a faj a kecskefűzzel gyakran kereszteződik, így többnyire a két faj hibridjével találkozhatunk. Ennek a fajnak a díszítőereje - értékesítés szempontjából- kisebb.