Kóbor János: A járványban is életfogytig rock and roll!

Mecky, ezek szerint a „home office” divat Törökbálinton is!

Ha jó az idő, délben kifekszem a napra, és négyig vissza sem térek a házba. Mivel készül az Omega dupla CD-je, pályafutásunk afféle testamentuma, annak anyagán dolgozom. Van egy Ótestamentum és Újtestamentum része, 24 tételből áll, progresszív szimfonikus rockzene. A régi kompozíciók új hangszereléssel alkotják az Ótestamentumot, az újak a mai rockzenében uralkodó epikus, cinematikus hangzásvilágban szólalnak meg, enyhe metálos jellegű gitározással. Április elején lett volna a bemutató, ám azt a vírus miatt el kellett halasztani.

Van elképzelése arról, hogy meddig tart a világragály?

Ennek megválaszolására már felkértek, de visszautasítottam, mert nem vagyok járványügyi szakértő, hanem zenész, építészmérnök és sportrajongó.

Együttesük első fellépése, a 60 évvel ezelőtti, a Kaffka Margit Gimnáziumban tartott emlékére terveznek-e koncertet?

Nem, az Omega sohasem búcsúzik. A vírus ellenére életfogytig rock and roll – ameddig az égiek engedik.

Emlékezetes az 1962 szeptemberi, a Műegyetem Hess András téri klubjába való „bevonulásuk”, hiszen akkoriban már ismert, de név nélküli beatzenekar voltak.

Amikor Benkő Lacival egy plakátot néztünk a Várban, miszerint aznap este az Omega együttes lép fel, tanácstalanok voltunk. Azt hittük, mi fogunk játszani… Aztán a klubvezetőtől megtudtuk: ez így is van, de mivel nem közöltük vele a nevünket, ki kellett valamit találnia.

Később az Omega név jól mutatott a New Musical Express című szaklapban, ahol a Top Twentyt is közölték.

Igen, akkor derült ki, hogy a névválasztás szerencsés, mert a világon bárhol jól hangzott. A britek eleve nem értékelték a „nem brit” rockzenét. Bennünket elfogadtak, mert a Uriah Heep, Deep Purple, Black Sabbath európai megfelelőinek címkéztek.

Ön melyik brit együttest kedvelte?

Kezdetben a Who-t és Rolling Stonest, később a Pink Floydot és a Queent. Mi pedig az 1970-es tokiói Yamaha-koncerten előadott Gyöngyhajú lánnyal jeleztük: íme, itt az Omega!

Idehaza az Illés–Omega párharcból fakadt a fejlődésük?

Ezt inkább a vetélkedésünknek nevezném. Az Illés előttünk járt, de a hátrányt ledolgoztuk a 10 000 lépés című nagylemezünkkel. Az Omega volt a magyar Rolling Stones, Szörényi Leventéék pedig a magyar Beatles.

Május 17-én betölti 77. életévét. Hogy bírja a tempót?

Lekopogom, semmi bajom! Persze nem úgy érzem magam, mint 30-40 évesen, viszont egyetlen orvos sem tiltott el a koncertekről.

Felvetésünk azért időszerű, mert tavaly Mick Jagger szívbillentyűműtétje miatt lefújták az észak-amerikai Stones-koncertkörutat.

Én viszont másra gyanakszom. Mivel a német Rammstein is arrafelé turnézott, márpedig a Stones nem kívánt rivalizálni velük, hát halasztott. Megjegyzem: a helyükben én is ezt tettem volna.

Visszagondolva a még régebbi múltba: ön szerencsés, hiszen pici gyermekként megúszta Budapest ostromát.

Miután a szovjetek bekerítették a fővárost, édesanyám – a méhében a húgommal – egy tehervagonra felkapaszkodva vitt le Bátaszékre sváb rokonainkhoz. A budapesti bombázáskor a Hamzsabégi úton lévő otthonunk telitalálatot kapott, ezért Bátaszék biztonságosabbnak tűnt.

Sportolóként viszont pechesnek számított.

Igen, lemaradtam az 1964-es tokiói olimpiáról. Eleinte futballoztam az NB II-es Dohánygyári Kinizsi kölyök-csapatában. A futballpályán 1957-ben meglátott Agócs Jenő, a MAFC egyik atlétikai edzője, és átcsábított a futók közé. A célja az volt, hogy legyünk ott az 1964-es tokiói olimpián 110 méteres gátfutásban. Nem volt bennem igazi elszántság, főleg a rengeteg munka elvégzésére, ami az olimpiára vezető úthoz szükséges, és végül a kérdést egy szerencsétlen sérülésem „oldotta meg”. Maradt az egyetem és az Omega.

És persze a sport, hiszen 13 éves kislánya, Léna igazi tehetség.

Táncol, szörfözik, vitorlázik és ügyes sakkozó.

Mint a papája, hiszen ön remizett az Oscar-díjas Polgár Judittal.

Egyik szimultánján partink szemtanúja volt a sakkolimpiai aranyérmes orosz Vlagyimir Kramnyik, aki az asztalok között sétálva hosszasan állt a táblámnál, és azt mondta: nem állok rosszul, de Judit a végjátékban biztosan eldönti a partit. Azt tanácsolta, ha véletlenül döntetlent ajánl, fogadjam el. „Véletlenül” elfogadtam…

Bezártságában vélhetően falja a sportközvetítéseket.

Téved, mert felvételről nem nézek meg semmit, csakis az élő sport érdekel. Azért jártam a 60-as évek Fradi–Újpest hokirangadóira a Kisstadionba, a MAFC–Honvéd kosármeccsekre, mert a hangulatuk lenyűgöző volt.

Diplomás építészként nem tervezett futballstadiont?

Azt nem, de diplomamunkaként Balatonboglárra egy szállodát igen. Persze azt sohasem építették meg.