Vidéki háza megnyugtató fogságában tölti a karanténidőszakot Kóbor János, az Omega énekese és gitárosa.
Forrás: Knap Zoltán
Mecky, ezek szerint a „home office” divat Törökbálinton is!
Ha jó az idő, délben kifekszem a napra, és négyig vissza sem térek a házba. Mivel készül az Omega dupla CD-je, pályafutásunk afféle testamentuma, annak anyagán dolgozom. Van egy Ótestamentum és Újtestamentum része, 24 tételből áll, progresszív szimfonikus rockzene. A régi kompozíciók új hangszereléssel alkotják az Ótestamentumot, az újak a mai rockzenében uralkodó epikus, cinematikus hangzásvilágban szólalnak meg, enyhe metálos jellegű gitározással. Április elején lett volna a bemutató, ám azt a vírus miatt el kellett halasztani.
Van elképzelése arról, hogy meddig tart a világragály?
Ennek megválaszolására már felkértek, de visszautasítottam, mert nem vagyok járványügyi szakértő, hanem zenész, építészmérnök és sportrajongó.
Együttesük első fellépése, a 60 évvel ezelőtti, a Kaffka Margit Gimnáziumban tartott emlékére terveznek-e koncertet?
Nem, az Omega sohasem búcsúzik. A vírus ellenére életfogytig rock and roll – ameddig az égiek engedik.
Emlékezetes az 1962 szeptemberi, a Műegyetem Hess András téri klubjába való „bevonulásuk”, hiszen akkoriban már ismert, de név nélküli beatzenekar voltak.
Amikor Benkő Lacival egy plakátot néztünk a Várban, miszerint aznap este az Omega együttes lép fel, tanácstalanok voltunk. Azt hittük, mi fogunk játszani… Aztán a klubvezetőtől megtudtuk: ez így is van, de mivel nem közöltük vele a nevünket, ki kellett valamit találnia.
Később az Omega név jól mutatott a New Musical Express című szaklapban, ahol a Top Twentyt is közölték.
Igen, akkor derült ki, hogy a névválasztás szerencsés, mert a világon bárhol jól hangzott. A britek eleve nem értékelték a „nem brit” rockzenét. Bennünket elfogadtak, mert a Uriah Heep, Deep Purple, Black Sabbath európai megfelelőinek címkéztek.
Ön melyik brit együttest kedvelte?
Kezdetben a Who-t és Rolling Stonest, később a Pink Floydot és a Queent. Mi pedig az 1970-es tokiói Yamaha-koncerten előadott Gyöngyhajú lánnyal jeleztük: íme, itt az Omega!
Idehaza az Illés–Omega párharcból fakadt a fejlődésük?
Ezt inkább a vetélkedésünknek nevezném. Az Illés előttünk járt, de a hátrányt ledolgoztuk a 10 000 lépés című nagylemezünkkel. Az Omega volt a magyar Rolling Stones, Szörényi Leventéék pedig a magyar Beatles.
Május 17-én betölti 77. életévét. Hogy bírja a tempót?
Lekopogom, semmi bajom! Persze nem úgy érzem magam, mint 30-40 évesen, viszont egyetlen orvos sem tiltott el a koncertekről.
Felvetésünk azért időszerű, mert tavaly Mick Jagger szívbillentyűműtétje miatt lefújták az észak-amerikai Stones-koncertkörutat.
Én viszont másra gyanakszom. Mivel a német Rammstein is arrafelé turnézott, márpedig a Stones nem kívánt rivalizálni velük, hát halasztott. Megjegyzem: a helyükben én is ezt tettem volna.
Visszagondolva a még régebbi múltba: ön szerencsés, hiszen pici gyermekként megúszta Budapest ostromát.
Miután a szovjetek bekerítették a fővárost, édesanyám – a méhében a húgommal – egy tehervagonra felkapaszkodva vitt le Bátaszékre sváb rokonainkhoz. A budapesti bombázáskor a Hamzsabégi úton lévő otthonunk telitalálatot kapott, ezért Bátaszék biztonságosabbnak tűnt.
Sportolóként viszont pechesnek számított.
Igen, lemaradtam az 1964-es tokiói olimpiáról. Eleinte futballoztam az NB II-es Dohánygyári Kinizsi kölyök-csapatában. A futballpályán 1957-ben meglátott Agócs Jenő, a MAFC egyik atlétikai edzője, és átcsábított a futók közé. A célja az volt, hogy legyünk ott az 1964-es tokiói olimpián 110 méteres gátfutásban. Nem volt bennem igazi elszántság, főleg a rengeteg munka elvégzésére, ami az olimpiára vezető úthoz szükséges, és végül a kérdést egy szerencsétlen sérülésem „oldotta meg”. Maradt az egyetem és az Omega.
És persze a sport, hiszen 13 éves kislánya, Léna igazi tehetség.
Táncol, szörfözik, vitorlázik és ügyes sakkozó.
Mint a papája, hiszen ön remizett az Oscar-díjas Polgár Judittal.
Egyik szimultánján partink szemtanúja volt a sakkolimpiai aranyérmes orosz Vlagyimir Kramnyik, aki az asztalok között sétálva hosszasan állt a táblámnál, és azt mondta: nem állok rosszul, de Judit a végjátékban biztosan eldönti a partit. Azt tanácsolta, ha véletlenül döntetlent ajánl, fogadjam el. „Véletlenül” elfogadtam…
Bezártságában vélhetően falja a sportközvetítéseket.
Téved, mert felvételről nem nézek meg semmit, csakis az élő sport érdekel. Azért jártam a 60-as évek Fradi–Újpest hokirangadóira a Kisstadionba, a MAFC–Honvéd kosármeccsekre, mert a hangulatuk lenyűgöző volt.
Diplomás építészként nem tervezett futballstadiont?
Azt nem, de diplomamunkaként Balatonboglárra egy szállodát igen. Persze azt sohasem építették meg.
Kóbor János
