Egy év nagy idő Pásztor Erzsinek

Hat évtizedes pályafutása során először van ilyen so­káig távol a színpadtól Pásztor Erzsi, akit bár örök jókedvűnek ismer mindenki, la­punknak őszintén el­mondta, nehezen éli meg a pandémiás időszakot.

– Nem tagadom, keservesen viselem, hogy most már napját nem tudom, mióta négy fal közt élek. Azt hiszem, most lettem igazi nyugdíjas, mert eddig pörgős volt az életem – kezdte a színésznő, aki alig várja, hogy például a Veri az ördög a feleségét című egyszemélyes előadását folytathassa, de úgy érzi, félelemmel a lelkében nem léphet színpadra.

Ha eljön az én időm, és jogosult leszek, mindenképp beoltatom ma­gam a vírus ellen, mert ennyi idősen, azt gondolom, enélkül nem lehet, legalábbis én nem mernék.

De hiába a bezártság s az az egy-két szomorkás pillanat, Pásztor Erzsi hangjából mégis inkább derű s elképesztő energia árad, ami maga sem tudja, honnan jön.

– Ez velem született dolog, én nem tudok hosszasan bánkódni, keseregni. Nekem is fájnak, engem is bosszantanak dolgok, de én ezt el­engedem, nem hagyom, hogy le­húzzon. Rövid az élet, és ha a sérelmekkel foglalkozunk, az elvesz minden jóból, amit megélhetünk. Márpedig az a kis idő, ami még hátravan, szeretném, ha to­vább­ra is tartalmasan és jól telne. Ezért is nehéz megbarátkozni ezzel a kényszerpihenővel, hiszen a kortársaimmal ne­künk már nem mindegy egy-két év – mondta a 84 éves színésznő, aki a Borsnak azt is elárulta, mi az, ami a legjobban bosszantja.

– Azt gondoltam, a sok rossz közepette ez az időszak arra legalább jó lesz, hogy a hazai celebek el­gon­dolkodnak és megváltoznak. És végtelenül dü­hít és elszomorít, hogy to­vábbra is a rongy­rázás megy. Van, aki az életé­ért, a családjáért, a meg­élhetéséért küzd, s emiatt tapintatlannak és gonosznak találom a hencegést. Félreértés ne essék, mindenki él­vezze az éle­tet, utaz­zon, öltözködjön, egyen jókat, de egy szóval: gályára a kérkedő celebritásokkal!