Gyászol a TV2 sztárja, édesapja a szeme láttára vesztette életét: "Próbáltuk újraéleszteni, de már nem sikerült"

Azt mondják, az ember akkor lesz végérvényesen felnőtt, amikor elveszíti mindkét szülőjét. Virág András nem gondolta, hogy az ő életében ilyen korán elérkezik ez a pillanat. Az Exatlon Bajnokának édesanyja az All Star évad előtt másfél hónappal hunyta le örökre szemét. Most, másfél évvel később pedig édesapját veszítette el drámai körülmények közt.

Virág Andris végignézte édesapja halálát

Anyukája elvesztése után András és testvérei igyekeztek tartani a lelket egymásban, nem gondolták, hogy nemsokára másik szülőjüket is elveszítik. A Bajnok édesapja szívbeteg volt, másnapi műtétjére érkezett vonattal Budapestre.

 – kezdte megrázó vallomását Virág András. − Szívbeteg volt, volt is egy szívkatéterezése hat hete. Műtéti várólistára került, aminek ideje fél év, egy év között van. A testvéreimmel mindent megtettünk azért, hogy előrébb hozzuk édesapám műtétjét. Ikertestvérem otthon állt helyt Kecskeméten és vigyázott édesapánkra, míg az idősebbik nővérem és én a vizsgálatokat és műtét időpontját intéztük. Szerencsére sikerült időpontot szereznünk, ezért utazott Budapestre. Érte mentem volna kocsival, de mondta, hogy már megvette a vonatjegyet és feljön vonattal Kecskemétről. A vasútállomásra mentem érte, még beszéltem vele leszállás előtt, hogy mindjárt ott vagyok, csak parkolót keresek, nem gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésünk. A vonatról leszállva a kijárat felé rosszul lett és összeesett. Én arra értem fel a peron tetejére, hogy valakit éppen újraélesztenek, akkor szembesültem vele, hogy édesapám az. Próbáltuk újraéleszteni, de már nem sikerült…

Hárman maradtak

András itt is szeretne köszönetet mondani azoknak, akik mindent megtettek és próbáltak segíteni megmenteni édesapját, illetve a mentősöknek is, akik még 20 percen keresztül próbálták visszahozni. 

– folytatta. − Most már csak egymásra számíthatunk. Az biztos, hogy most a testvéreimmel még szorosabb lett a kapcsolatunk. A későbbiekben biztos vagyok benne, hogy ugyanígy számíthatunk egymásra, ahogy most tettük. Édesanyám, aki nagyon erős személyiség volt, ő mondta nekem egyszer, mikor elmentek a nagyszülők, hogy ők már nagyon szép helyen vannak és velük minden rendben van, nekünk meg az élet nem áll meg, hanem az élet megy tovább és úgy kell csináljuk az életünket, hogy ők onnan fentről nagyon büszkék legyenek ránk! Most is próbálok erre gondolni és így tenni, de nagyon nehéz.

Édesapja minden viccben benne volt

− Édesapámmal nagyon jó kapcsolatunk volt, imádtunk vele hülyéskedni, mert mindig benne volt a viccelődésben. Szerintem mindannyiunknak ez fog a legjobban hiányozni. Én kicsinek imádtam vele kocsit szerelni. Mindig, mikor otthon dolgozott és éppen a kocsinak a fékjét kellett légteleníteni, bejött a lakásba és szólt, hogy menjek már egy kicsit segíteni. Semmi extrát nem kellett, csak pumpálnom a féket, de imádtam. Mindig úgy adtam elő, hogy én csináltam a féket, de valójában semmi közöm nem volt hozzá, de mégis nagyon jó érzés volt, hogy mindig szólt és segíthettem neki. Nagyon szeretjük Őt és édesanyámat is, nagyon fáj, hogy már nem lehetnek velünk.