Három napig ünnepel Nagy Feró

Nagy ünneplésnek néz elébe Nagy Feró, ugyanis pénteken tölti be a 76-ot.

– Meghívtak a televízióba, a mai napom ezzel indult. A barátaim szerveztek a tiszteletemre egy felköszöntős bulit délutánra, úgy számoltam, harmincan leszünk, nagy parti lesz – kezdte a Borsnak, majd hozzátette, az ünneplés itt még nem ér véget. 

– Dolgozni ezen a hétvégén nem fogok, de természetesen a zenekarommal is leülök, és a család is meglátogat, az unokáim a Papát fölköszöntik egy kis csokoládéval, amit természetesen közösen fogyasztunk el. Egyébként a családdal töltött idő mindig felér számomra egy ünnepséggel, ha csak otthon lehetek velük, és nézzük a tévét, vagy ha játszom a gyerekekkel. Vasárnapra még van egy összejövetelem, úgy tűnik, három napos ünneplés vár rám – mondta nevetve Feró.

A Beatrice zenészének szinte egyetlen percnyi megállása sincs, rengeteg feladata van, ami minden idejét kitölti.

– Most épp nem forgatok, de állati sok munkám van, nem ismerem az unalom fogalmat. Pár nótát kell megírnom, amit megkaptam feladatnak. Lassan intenzívebben elkezdünk próbálni, mert ez tartja fenn a zenekart. Illetve színházi próbánk is lesz, úgyhogy hála istennek el vagyunk foglalva. Privát bulikba is gyakran hívnak engem, amire mindig örömmel mondok igent, hiszen az okoz boldogságot számomra, ha foglalkoztatnak, ettől működöm – mesélte a Beatrice énekese.

Feró nem az a típus, aki a múlton töpreng, sokkal inkább előre szeret nézni, ennek pedig komoly oka van.

Ha visszatekintek a ’70-es vagy ’80-as évekre, akkor kicsit lelombozódok, mert az egy nagyon szomorú időszak volt, hiszen akkor a zenekar sikerét sokan meg akarták akadályozni. Szerencsére a ’90-es évek elejére divatba jött a Beatrice. A politikai rendszer miatt 1994-ben egy újabb küzdelem várt ránk, amit soha nem értettem. Sokszor kerültünk háttérbe, volt, hogy minket teljesen kitiltottak a televízióból. Ha tehetném, és még lenne kitől, szívesen megkérdezném, miért utáltak minket anno annyira. Ahogy az ember egyre öregszik, a dalaink már inkább a retro kategóriába kerülnek, ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert ma már nincs jelentősége politikai téren a nótáinknak – fűzte hozzá.

Ferónak nincs és nem is volt bakancslistája, úgy érzi, minden megadatott számára, amire vágyott. Főleg a siker, az elismerés, amiért nagyon sokat kellett küzdenie.

– Fájdalmas a 80-as évek elején, amikor úgy éreztem, a világ nem ért meg engem. Ezt pedig számomra azt jelentette, hogy nem vagyok elég jó. Úgy éltem az életemet, hogy bebizonyítsam a társadalomnak, a világnak, valamivel többet érek, mint amit gondolnak rólam. Ez a korszak sem volt könnyű számomra. De azt vallom, ha mindig a világban keresed a hibát, akkor veled van a baj – zárta a beszélgetést Feró.