Gyerekkori veréstől dadogott Őze Lajos

A színészóriás tragikusan fiatalon, 49 évesen hunyt el. Szenvedélyes mű­vész, érzékeny, önmarcangoló ember volt, akinek fájdalmai gyermekkorában gyökereztek. Kisfiúként erősen dadogott, emiatt kiközösítették a társai, ez pedig egész életét meghatározta, emberkerülő lett. Végül egymaga küzdött meg a dadogással, és tanult meg beszélni, de még hogy! Őze egy harminchat év után előkerült interjúban, a Mestersége színész című műsorban, Molnár Gál Péternek beszélt a korai emlékekről.

– Emberkerülő vagyok gyermekkorom óta – mondta az in­terjúban Őze Lajos. – Az emberek tehetnek róla, hogy kerülöm őket. Sosem voltak a segítségemre abban az érzékeny korban, amikor gyerek voltam, és volt egy kiközösítésre alkalmas betegségem, a dadogás. Ennek az lett a következménye, hogy az iskolatársaim ki is közösítettek. Nem tudtam kimondani a kemény mássalhangzókat, nem tudtam felelni.

Ütlegek és könyvek

Kimondottan jól tanult, de felmondani nem tudta a leckét. Játék közben, a kiszámolós fogócskánál is ez történt, nem tudta kimondani: te vagy a fogó. A gyerekek nem akartak vele játszani, ezért csak nézte őket, és a könyvekkel vigasztalódott.

– Kerestem, miért van ez ná­lam – mondta Őze. – Azt me­sél­te édesanyám, megszakadt az életközösség édesapámmal. Amikor nem voltam haj­landó az úgynevezett éjjeli edényre ráülni, verték a hátam. Onnan eredt, sokkos idegi alapon ez a dadogás. Őze végül egymaga küzdött meg a dadogással, egy magyartanár a középiskolában pedig észrevette, hogy zseniálisan mond verset, így került a színjátszás közelébe.

Életen át cipelt teher

Ám hiába lett elismert művész, a szorongás, a kisebbségi komplexus örökre megmaradt. Őze Lajos nagyobbik fia operatőr, a kisebbik, Áron Jászai-díjas színész, rendező, a Pesti Magyar Színház egykori, most az Újvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza igazgatója, aki nem csak a tehetséget örökölte édesapjától.

– Ezt a gyerekkort ő egy életen át cipelte. De tényleg cipelte – mondta la­punknak Őze Áron. – Ebben a kérdésben én is érintett va­gyok. A dadogás jelen van az éle­tem­ben, ezzel nekem is meg kellett tanulnom együtt élni. Nem tudod teljes mértékig száműzni, megtanulsz vele bánni, hogy teljes legyen az életed. Nálam a dadogás idegrendszeri probléma, előhozhatja a fáradtság, de még az időjárás is. Régóta vagyok a Demosztenész Egyesület elnöke, ahol felnőtt logopédiai ellátás folyik, a beszédhibások érdekeit képviselik. Sokan egy múltbéli trauma miatt kerülnek az egyesülethez. A dadogással ma sem nagyon tudnak mit kezdeni, pláne nem tudtak édesapám korában.

Tökéletességre vágyott

Őze Lajos a magyar színjátszás kiemelkedő alakja, ezért is volt meglepő tőle azt hallani, hogy nem tette boldoggá a hivatása.

– A tökéletességre vágyom a színészetben, ami elérhetetlen – mondta a 36 évvel ezelőtti interjúban Őze Lajos. – Ezért nem okoz boldogságot, amit csinálok. Soha! Soha! Soha életemben egyetlen szerepemmel sem voltam elégedett – mondta, ám fia, Áron szerint nem kell ezt szó szerint venni. – Kevés boldogságot okozott neki a színpad? Neki az volt otthona, ott lelt örömet. A színpadon élt igazán, az élettel nem tudott mit kezdeni. A nap hu­szonnégy órájában ott lett volna – mesélte apjáról.