Szinkronizálni kellett Fluimucil Ábelt. De miért?

Szinkronizálták „Fluimucil” Ábelt a manapság legtöbbet emlegetett tévéreklámban. A kisfiú eredeti, selypes hangja helyett már egy jobban beszélő, idősebb gyerekét lehet hallani, aki jóval fésültebben teszi fel a kérdést: De miért?

A szinte minden csatornán és minden órában sugárzott hirdetés a legtöbb érzelmet kiváltó reklám az utóbbi években. A „de cuki ez a kisgyerek!” hatás nagyon gyorsan elmúlt, a kisfilm tömegeket kezdett irritálni. Internetes mémek születtek szegény Ábelről, humoristák emlegették. Megkerestük a terméket forgalmazó céget, vajon a negatív hatás miatt szinkronizáltatták-e az eredeti szereplőt, ám érdeklődésünket elfogultságra hivatkozva barátságosan elhárították.

– Mindig az az érdekes, hogy a termék forgalma hogyan változik egy reklámtól – magyarázta viszont az egyik legismertebb hazai reklámszakember, Geszti Péter. – Ha beszédtémává válik, jót tehet az eladásnak, de egy kutatásból az is kijöhet, hogy az ismertsége ugyan nagy a terméknek, de az emberek elfordulnak tőle, mert idegesíti őket a reklámja. Hasonló volt anno „az orromat is tisztíccsa”, ami annyi kritikát kapott, hogy lecserélték a futballkapus szövegét „tisztítjá”-ra. Érdemes változtatni, még akkor is, ha a megkülönböztető erejét ezzel elveszti a hirdetés. A marketingben lényeges az alkalmazkodás. 

A régi verzió:

Az új verzió:

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatják