A huncut szemű mesemondókirály mikor máskor születhetett volna, ha nem ugyanazon a napon, amikor Andersen? Éppen 80 évvel ezelőtt. Kerek születésnapja alkalmából a szerencséről anekdotázgatott.
Hogy érzi magát?
Remekül. Kicsit fáradtan, mert rengetegen köszöntenek. De tűröm, mint a lányok a húsvéti locsolást. (Nevet.) Ha egy mondatba kellene összefoglalnom a nyolcvan évet, akkor azt mondanám: boldog ember vagyok, mert azt csinálhattam, amit szeretek és még pénzt is kaptam érte.
Több mondatban?
Több lényeges dologban szerencsém volt az életben. A döntő pillanatokban sikerült jó döntést hozni vagy a sors segített. Például amikor hegedűművész akartam lenni, áttértem a versírásra. Hegedűművészt vesztett, költőt nyert az ország. A versírásban, a költészetben kiteljesedett az életem. Amikor ismert költő voltam, betévedtem a gyerekirodalomba. Kormos István odavitt az aranykapuhoz.
Ebbe a döntésbe 1956, a politika is belejátszott?
Akkor évekig halotti csend volt az irodalomban is. A nálam idősebb írók is a gyerekirodalomban találtak menedéket. Ott lehetett tartozni valamihez az irodalmon belül. Ez nagy szerencséje volt a gyerekeknek. Olyan óriási írók voltak, mint Szabó Magda, Tersánszky Józsi Jenő… nem is lehet felsorolni. Magas volt a színvonal. A gyerekirodalom nem másodlagos, hanem azonos, fontos része az irodalomnak. Ezt hangsúlyozni kell, mert nincs a megérdemelt helyén. Ez igazságtalan.
Szerencse, hogy bekerült a Hungária Kávéházba.
A jogi egyetemre mentem, de az igazi egyetem a kávéház volt. Mindenki odajárt, Ottlik Géza, Vas István, Zelk Zoltán, Tamási Áron, Juhász Ferenc, Mándy Iván… mind! Hol rendesen, hol hetente, de mindenki megjelent lent a mélyvízben a hosszú asztalnál. Úgy terítettek, hogy húszan is elférjünk. Általában meg is telt. Lestem, hogy kinyisson a kávéház, aztán az asztal végén ülve hallgattam, ahogy beszélgetnek.
Ki mutatta be?
Kellér Andor, Bandi bácsi vitt oda. A Művelt Népnél volt olvasószerkesztő, neki vittem be a versemet. Morcosan szólt: tegyem le, meg sem nézte. Aztán leközölték az első oldalon. Mentem vissza kiabálva: én voltam, én voltam! Akkor levitt a kávéházba, ahol mennybe mentem. Tényleg. Olyan volt, mint a mennyország.
Önnek rengeteg díja van, de van egy olyan, amilyen senki másnak nincs. Egy tévés Oscar.
A Keménykalap és krumpliorral 1975-ben Hollywoodban Emmy-díjat nyertünk, az Év Legjobb Gyermekfilmje lett. Ilyen azóta sem volt.
Kimehetett átvenni?
Senki sem mehetett ki, még Rofusz sem. (Rofusz Ferenc kapta az első magyarországi Oscar-díjat a Légy című animációs filmjéért, 1981-ben – a szerzô.) Valaki átvette. Azt, aki Rofusz díját átvette, az FBI letartóztatta lopásért a szállodában. Végül is… De nem ez az érdekes. Ez a gyerekeket nem érdekli, ők boldogan olvasnak. De azért a helyére kéne emelni a gyerekirodalmat. Talán tettem ezért valamit. Engem már nem lehet kikerülni, olyan népszerű lettem. Azért jár a szám, hogy meghalljanak.
Azért másban is szerencsés, 45 éve él együtt a feleségével, Máriával.
Életem szerencséje! A boldog háttér nagyon fontos támasz. Akkor az író repülhet és írhat naphosszat.
Nana, annyit azért nem szokott!
Három órát tudok írni egy nap, nekem az pont elég. Még így is marad 21 órám. Így mindketten boldogok vagyunk, én és az író is. (Nevet.) Az agyam gyorsabban jár, még tollal is alig tudom követni. De aztán én gépelem le, akkor újra át tudom olvasni.
Mibe gépeli?
Cseh írógépem van, felvásároltam mindet. Vettem írógépszalagot is egy zsákkal. Szárszón három, Budapesten hat írógépem van legalább. Ha elromlik, míg keresek szerelőt vagy az egyik barátom megbütyköli, addig a másikat használom. Lőrincz L. Laci barátommal ugyanahhoz a szerelőhöz járunk. Ismer valakit, aki még szerel?
Az is szerencse, hogy Kisujjszálláson született, onnan bőven tudott meríteni.
A fagylaltos, Bagaméri nevét onnan hoztam. Cserébe a városban felállították Bagaméri életnagyságú szobrát a mozi előtt. Íróról készült már szobor, de hogy az általa kitalált figuráról? Ilyen nincs több! És lesz Pom Pom szobor is Kisujjszálláson az iskola előtt, mert odáig kíséri Picurt mindennap. Ott megkérdezi tőle: Picur, megvárhatlak? Ugyanúgy a faágon csücsülve fog várni, bármelyik iskolás kislány beszélgethet vele.
Picur a kedvenc mesefigurája, mert kislány, de ön melyik?
Gombóc Artúr, aki összepréselt csőrrel fogyókúrázik, és csak csokit eszik. Én sem tudok felrepülni a kéményre. A testem és a lelkem is olyan. Nem vagyok karcsú, de nem érdekel. Sőt! Én vagyok Gombóc Artúr!
