Rendhagyóra sikerült a harmadik Televíziós Újságírók Díjátadója. Bár a rendezvény elején érezhető volt némi feszültség, a végére teljesen más hangsúlyt kapott a történet.
Például Ördög Nóri amikor megérkezett, nyílegyenesen a terem másik végébe ment a TV2-es asztalhoz, nem üdvözölte a volt RTL-es kollégáit, ahogy ők sem köszöntek neki. De mire véget ért az este, már mindenki szeretett mindenkit.
Jakupcsek Gabi annál az asztalnál ült, ahol a volt MTVA-s kollégái. Igaz, a köztévét egyetlen főnök sem képviselte a díjátadón. Gabi elegáns fekete ruhájában ragyogóan szép volt. Miután felkonferáltak egy-egy kategóriát, a jelöltekről kisfilmet vetítettek a nyertes kihirdetése előtt. Gabi kétszer is megnézhette magát, először a legjobb talkshow kategóriában kapott jelölést a Ridikül, másodszor a legjobb női műsorvezető egyik jelöltjeként. Mindenki az arcát figyelte, mennyire fájdalmasan érinti, hogy látja magát a kivetítőn régi szerepeiben.
– Nem szakadt meg a szívem – mosolyodott el Gabi.
– Szerettem, de elmúlt. Elvégeztem a dolgom. Jól! Ez a jelölés erről szól. Jólesett, nagyon jól érzem magam. Ez az este megmutatta, hogy vannak még ebben a szakmában összetartó, jó munkahelyi közösségek, akiket hagynak dolgozni, ahol megbecsülik a munkatársakat. Ezt jó volt hallani a díjazottak szájából – mondta, majd utalt arra, amit Sebestyén Balázs a színpadon mondott, miszerint szerette volna, ha Gabi kapja a díjat:
– Sajnos még soha nem dolgoztunk együtt, de ismerjük egymást. Amit mondott, az nagyon korrekt, bátor dolog volt.
Balázs hangsúlyozta, hogy nem Ördög Nóri vagy Claudia ellen, de nagyon drukkolt Jakupcsek Gabinak.
– Minden jelölt megérdemelte, de szerettem volna, ha Gabi nyer. Mindenki szeret mindenkit. Nem azt kell nézni, hogy ki hol dolgozik. Fontos, hogy tudjunk egymásnak örülni.
A férfiak közül Balázs volt az egyetlen, aki nem szmokingban, öltönyben jelent meg a díjátadón. A legjobb műsorvezetőnek járó díjat fehér pólóban és kardigánban vette át.
– Röstellem, elfelejtettem a meghívót elolvasni – mentegetőzött Balázs.
– Szörnyű bűntett, nem láttam, hogy black tie a dress code. Alulöltöztem, de talán elnézik nekem – reménykedett Balázs, majd hazaindult, mert nem bírja az éjszakázást. – Ilyenkor már ágyban szoktam lenni, tízkor alszom.
A legjobb férfi színész díját kapta meg a televíziós újságíróktól a Válótársak című sorozatban nyújtott alakításáért, amiben az a vicces, hogy nem is őt akarták a szerepre.
– Nem tudom, hogy anyám hitt-e annyira abban, hogy fiú vagyok, mint a sorozat rendezője, hogy ezt a szerepet nekem kell eljátszanom – mondta Scherer Péter, amikor átvette a díjat, majd a Borsnak elárulta: elsőre elküldték a castingról.
– Egyszer már felhívtak, hogy bocs, de nem én kapom Jakab Dávid szerepét. Teljesen megértettem, mivel korban 38–40 felé közeledő fickót kerestek. Több castingot is megcsináltam, de csak azt mondták, hogy nem fog menni. A rendező, Kovács Dani viszont egy hét múlva felhívott azzal, hogy: – Nem hiszed el, de nem tudom leszedni a képed a falról – utalt arra, ahol a jelöltek fotóit gyűjtik.
– Kérdezte, mi lenne, ha befestenénk a hajamat, felvennék valami jó cuccot, egy rendesebb öltönyt, és megborotválkoznék? Így is megcsináltam a jelenetet, aztán felhívott, hogy enyém a szerep. A díjam fele az övé, a másik fele a családomé.
Már csak azért is zseniális Péter a gazdag üzletember szerepében, mert a valóságban egy kicsit sem hasonlítanak. Nem hord öltönyt, és sosem ül luxusautóba.
– Ide, a Pesti Vigadóba is bringával jöttem! – mondta, és el is dicsekedett a combváltós kétkerekűjével.