Az író századik könyve egy katonáról szól.
Az utóvéd címmel megjelent a legolvasottabb kortárs magyar író századik könyve, amit egy olvasótalálkozón mutatott be.
– Hatalmas szívműtétem volt két és fél éve. Azóta szerettem volna még riportozni, több kórházat is megjártam, de estére rosszul lettem. Ott maradtam, csak reggel engedtek el – magyarázza Moldova, hogy ezúttal miért nem a riport műfajában írt.
– De lehet, hogy egyszer még összeszedem magam… Ez a könyv áttételes önéletrajz, önarckép. Volt egy rövid vázlatom a 90-es évek elején, az volt a címe, hogy A hadnagy. Három-négy flekk. Azóta kelt bennem, mint a tészta, és kidagadt a regény – mondja, és nem rest dicsérni legújabb „gyermekét”:
– Öregkoromra tanulok meg írni! Minden szó átgondolt, a helyén van. Annál többet, amennyi erőt beletettem, nem tudok. Ez egy önarckép, egy katonáról szól, akinek elfelejtettek szólni, hogy vége a háborúnak. Én is így maradtam baloldali, amikor már megszűnt a baloldal. Ez a századik könyvem, és 82 éves múltam. Ki hitte volna? Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig fogok élni. Nem készültem száz könyvre, 83 évre.
A baráti beszélgetésen az is elhangzott, hogy aki azt hiszi, hogy a halhatatlanságra pályázik, az nagyon téved. Ennél sokkal fontosabb neki az olvasói szeretete.
– Nem tudok végigmenni úgy az utcán, hogy ne köszönjenek. Szeretnek. A számla rendezve van, nincs deficit.
Moldova azután sem tétlen, hogy az Urbis kiadta legújabb könyvét. Ha hiszik, ha nem, egy szatíraköteten dolgozik, és már a végén tart.
