Az anyaságról nem csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Sőt igény van arra, hogy kimondjuk: nem mindig áldott állapot a terhesség, vagy nem csak aranyos tud lenni egy kisbaba.
Ritkán hallani olyan nyers szavakat a szüléssel, gyerekneveléssel kapcsolatban, hogy „baromságokat írnak a szakkönyvek”, a „gyerek megőrjít, mert megint szopni akar” vagy „a francba már, vedd be a cumit a szádba és aludj, mert megőrülök!”.
Négy nő, Ábel Anita, Botos Éva, Dobó Kata és Györgyi Anna vállalkozott arra, hogy az anyaság olyan oldalát mutassa meg a nagyérdeműnek, amiről – ebben a stílusban – csak zárt ajtók mögött beszélnek a nők, s tőlük bizony hallhatunk ilyesmit. Az Anyád kínja című, Tallós Rita rendezte zenés, tabuk nélküli, sok humorral fűszerezett előadást vacsoraszínháznak nevezik, ugyanis a nézők egy három fogásos vacsorát is elfogyasztanak a játék előtt, a szünetben és után Vajon hogyan viselik a színésznők ezt a szokatlan helyzetet? A lehető legkönnyedebben alkalmazkodnak. Hiszen anyák…
– Az alkalmazkodókészség a gyermekünkkel együtt születik, nincs az az élethelyzet, amit egy anya ne tudna megoldani – kezdi Dobó Kata. – Szülsz egy babát, mindent pontosan megtervezel előre, és aztán kiderül, hogy egyáltalán nem úgy mennek a dolgok, ahogy az ember elképzeli. Ez egy nagyon nehéz műszak is tud lenni – meséli a színésznő, de nyilván mindenért kárpótol az az érzelmi magasság, amit szintén az anyaságtól kap az ember.
– Muszáj néha magunkon röhögni, különben megzakkanunk – folytatja Ábel Anita. – Ezt mutatja be ez a darab, ami fontos üzenet. Sajnos sokan azt hiszik, ciki azt mondani, hogy nem minden csak mézes-mázos egy kisgyerek környezetében.
