A legtöbben ma is könyvből mesélnek, leggyakrabban az édesanyák, Csukás István az örök kedvenc, és a többség hisz a mesék gyógyító erejében – derül ki egy kutatásból, amelyet a nlcafe.hu készített a Normaflore megbízásából.
A Kossuth-díjas író, költő Csukás Istvánnak boldog gyermekkora volt és szerencsés is, mert varázslatos történeteihez onnan is tudott meríteni.
– Kisújszálláson születtem, ahol valóban élt egy Bagaméri nevű fagylaltos, aki belekerült a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regényembe – árulja el a nagy mesemondó. – Csak bele kellett írni, hogy „Itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri”. Óriási szerencsém volt, hogy Alfonzó játszotta el. Eredetileg Major Tamást akarták felkérni, de ő nem vállalta. Hál istennek, Alfonzó zseniális volt.
Szülővárosában szobrot is állítottak a fagylaltosnak, amire az író rendkívül büszke. Ez a film Hollywoodban akkora siker volt, hogy 1977-ben EMMY-díjat nyert.
– Ez a televíziózás Oscar-díja. Hollywoodban is értékelték, hogy mindig próbáltam a gyerek szemével, úgy egy méter magasságból nézni a világot. Az operatőr is gyakran guggolva tartotta a kamerát. Onnan sokkal érdekesebb, vidámabb és groteszkebb is. Például látod a felnőttek orrszőrét – nevet Csukás, aki meghatódott, amikor megtudta a kutatás eredményét.
– Nagyszerű, mintha hájjal kenegetnének! Óriási szeretettel és mindig csak derűvel írtam, szerintem a gyerekek ezt érzik. A mese is a nagy irodalom része, ezért ugyanolyan erőfeszítéssel, szorgalommal írtam, mint a felnőtteknek szóló verseimet, drámáimat. A filmeknél zseniális csapattal dolgozhattam, minden láncszem erős volt, gondoljanak csak a rajzolóra, Sajdik Ferencre. Minden mesémet szeretem, de a kedvencem a Pom Pom sorozat, mert abban nem fiú, hanem végre kislány a főhős.
