Két és fél éves kislánya tette igazán kerekké az életét, és közel a hetedik X-hez is energikusan veti bele magát a gyereknevelésbe. A színjátszást imádja, és nem titkolja, lelkileg padlóra került, mikor egyik pillanatról a másikra nyugdíjazták abból a teátrumból, melynek évekig a direktora volt.
Mi sodorta a színi pálya felé?
Nem is jutott más az eszembe. A családban volt egy idea, hogy orvos legyek, de rájuk hagytam. Úgy véltem, ha színész leszek, akkor minden leszek. Kisgyerekként fergeteges előadásokat tartottam a családomnak, és ezzel oldottam a napi feszültséget is. Mondhatni a béke nagykövete voltam egy olyan családban, ahol rengeteg vita, széthúzás volt. Olykor a megélhetési nehézségek miatt is. Együtt éltünk a két nagynénémmel és a nagymamámmal, az asszonyok pedig gyakran egymásnak feszültek. Apám annyit kért, legyen egy becsületes, polgári szakmám is. Érettségi után nem vettek fel azonnal a Színművészetire, így kitanultam az ofszet gépmesteri szakmát. A végzésem napján vettek fel a Színművészetire, így egy, azaz egyetlen percet sem dolgoztam gépmesterként. A színészszakmát viszont immár ötven esztendeje űzöm.
Elégedett a művészként elért sikereivel?
Bennem soha nem volt és nem is lesz önelégültség, elégedettség. Úgy vélem, a szakmámmal járó pörgés maga az életelixír, de ha valamiért nem érzem a teljesítményemet százszázalékosnak, akkor hajlamos vagyok kétségbeesni, depresszióba zuhanni. Az elégedettség, a gőgös máz a mi mesterségünkben végzetes lehet. Nevezetesen azt az érinthetőségi izgalmat, a gyengédséget, a cirógatást, a bioáramot öli meg, ami a nézőtér és a színpad között van. Amikor a színész személyiségével bejön a gőg a színpadra, az rettenetes. Önsorsrontó és életveszélyes.
Ennek ellenére számos kollégájával elszaladt a ló. Többen felsőbbrendű személynek érzik magukat az ismertségük okán.
Sajnos igen. Sok, nagy pályafutást befutott színésztársamon láttam én is hasonlót. A kapott díjaik beégtek a zsigereikbe, az agyvelőjükbe, és amikor a díjkórság elönti valaki idegrendszerét, megváltoztatja annak a személyiségét. Érinthetetlenné teszi. „Te hogy képzeled, hogy hozzám közel jössz, megszólítasz?” – hallani a gondolataikat. Ha valaki eljut idáig, na, ott vége annak a világnak, amit színháznak hívnak.
Sikerült túllépnie azon, hogy 2012 tavaszán az új direktor – aki önt váltotta a Szegedi Nemzeti Színház élén – egyik pillanatról a másikra öregségi nyugdíjba helyezte?
A módját viseltem nehezen. Elfelejtették a kötelező illemet. Én már a stafétabotot átadva szegedi állampolgárként éltem az életemet, de a tapasztalatomat, a tehetségemet, a munkabíró képességemet felajánlottam az új vezetőségének. Azt mondtam, itt vagyok, gazdálkodjatok velem! Szóltok és jövök. Majd egy este az új igazgató telefonon keresett. Épp nem voltam ott, a fiam fogadta a hívást. A direktor úr azt üzente, most próbálni fog, de majd a szünetben visszahív. Úgy tűnt, aznap nem volt szünet, mert hiába vártam.
Másnap reggel üzenetet küldött, megbeszélésre invitált. Felhívtam a titkárnőjét, aki előtte az én titkárnőm volt, és lefoglaltam a korábbi időpontot. Mire gondol szezon végén egy színész? Arra, hogy azt mondják neki, figyelj, ősszel lesz egy premier, légy szíves, hízz 43 kilót, vagy ősszel fogyj 18 kilót, növessz szakállt és hasonlók, de semmiképp sem arra gondol, hogy 10.05-kor a direktor így szól hozzá: „Fájdalmas hírt kell közölnöm, a mai nappal nyugállományba helyeztelek.” Szakszerűtlen eljárásnak ítéltem, ma már úgy is mondhatnám: leszarom. A telekkönyvi adataimat én is ismerem, az életkorommal, a státuszommal tisztában vagyok, de ez bárdolatlan módon történt. Felkészületlenül ért, nehezen hevertem ki.
A nyugdíjazása óta járt a szegedi teátrumban?
Nem, és nem is fogok. Mindent egybevetve tizenöt évet dolgoztam ebben a színházban, és úgy vélem, a színház becsülje meg az értékeit, már ha engem lehet értéknek tekinteni. Már nem is vagyok szegedi állampolgár. Budapest mellé költöztem a családommal.
Evezzünk a magánélet vizeire! Hatvanöt évesen lett újra édesapa. Hogyan változott meg az élete az elmúlt két és fél évben?
Gyökeresen. Régi mániám, hogy mindig legyen otthon talajmenti gyerek, mert segít az ember lelkén. Nagy, sikeres és gyönyörű gyerekeim sora után meghatározó élmény újra kispapának lenni. Összesen hat gyerekem van, négy saját és két nevelt, valamint négy unokám. Sára varázslatos kis hölgy, intelligens, zavarba ejtően nagy szellem, a démonisága pedig szinte kibírhatatlan. Amikor azt mondja nekem, hogy apu, te vagy a világ legjobb apukája, akkor közel a jóisten. Leírhatatlan érzés.
Sára édesanyja harminc évvel fiatalabb önnél. Egy párkapcsolatban nem sok ennyi korkülönbség?
Én hozzáfiatalodtam és nem, nem számítanak az évek. Mi ezzel nem is foglalkozunk. Ráadásul lélekben gyerek maradtam. Gyakran mondogatja nekem, hogy a harmadik gyereke vagyok, ugyanis eléggé infantilis tudok lenni. Az emberek véleménye alig érdekel. Az én családi életem az összes gyerekemmel és az összes unokámmal kerek.
A párja, Emese a legjobbkor érkezett az életébe, hisz volt felesége több
évtizedes házasság után hagyta el.
Huszonöt év házasság után mondta azt, szevasz. Egyévnyi agglegénység után, véletlenül találkoztam Emesével, és a találkozás végzetes lett. Amikor elhagyott a volt feleségem, az szívet tépő pillanat volt. Nem engedhettem meg magamnak az összeomlást, hisz színidirektorként hatalmas felelősség pihent a vállamon. A munkámba és a gyerekeimbe kapaszkodtam.
Ön meglehetősen szabad szájú férfi hírében áll. Éles bírálatai a politikát sem kímélik.
Már nem foglalkozom politikával, de ha kérdezik a véleményemet, elmondom, ahogy most is. Ma dermesztő a politikai helyzet Magyarországon. Szenvedélyesen szeretem a hazám és féltem. A repüléstanban van egy kifejezés és egy zseniális találmány, az úgynevezett vezérsík. Ez a vezérsík szavatolja a repülés biztonságát. Na mármost, ha a vezérsík elromlik vagy hülye lesz: a gép lezuhan. Aktuálpolitikai műfordításban, ha az egyébként zseniálisnak tűnő vezér elromlik vagy síkhülye lesz: lezuhan az ország. Ma a hazánk mélyrepülésben van.
Kemény szavak. Markáns véleménye talán hozzájárult ahhoz, hogy néhány éve zsidó származására hivatkozva a város vezetői nem engedték fellépni egy egri rendezvényen.
Engem nem lehet lezsidózni, csak felzsidózni. Furcsa, hogy az a város viselkedett velem becsületsértőn, mely néhány évvel előtte művészi munkámért kitüntetett. Becsületsértési pert is indíthattam volna, de nem ért annyit az egész.
Művész úr! Fűzi valakihez igazi, mély barátság?
Mély barátságaim vannak és legyenek is, de igazán elmélyült, testvéri, szakmai barátság egy hölgyhöz fűz. Ő Pásztor Erzsi művésznő. Harmincvalahány éve így van ez, nagyon különleges ember.
Egy ÁVO-tiszt elvitte a lakásukat
„A Tátra utca 20/b alatt éltünk, mikor is az ÁVO egyik tisztje kinézte magának a lakásunkat. Apukám ezt kb. két percig bírta. Összepakoltunk és átköltöztünk a nagymamámhoz a Szofia utcába, ahol a nagynénéim is vele éltek. Rettenetesen rossz elrendezésű lakás volt, az anyám az előszobában aludt, én pedig apámmal egy szobában, ahol hárman már nem fértünk el. A szüleim sem tudtak együtt lenni, a családban is sok volt a feszültség. Nehéz évek voltak.”
