Tudatosan figyelt arra, hogy olimpiai aranyérmes vívóként is az az ember maradjon, aki a győzelem előtt volt. Az edzések mellett két egyetem hallgatója, így szabadideje nagy részét tanulással tölti, míg maradék idejét igyekszik a barátnőjével megosztani, akivel a közelmúltban össze is költözött.
- Kissé meglepődtem, hogy szakállasan érkezett az interjúra. Az én emlékezetemben inkább kisfiús fizimiskájával él.
- Félig a lustaságom jele, félig praktikussági okokból viselem. Nem vagyok divatdiktátor, sose voltam a kifutók sztárja, sem öltözködési jegyekben, sem máshogy, viszont a szakállamat szeretem. Hozzám nőtt. Néha van, néha nincs. Körülbelül két éve alakult ki ez a rendszer nálam. Ma van, de lehet, hogy holnap már nem lesz.
- A londoni olimpia után ön lett a lányok kedvence. Hogyan éli meg az ügyeletes szépfiú szerepét?
- Az olimpia előtt ismerkedtem meg a barátnőmmel, Bettivel, és már több mint két éve egy párt alkotunk. Együtt is élünk, és köszönjük szépen, nagyon jó a kapcsolatunk. Engem az, hogy az aranyéremmel csajozzak, soha nem motivált. Ha az ismertségemmel több szurkolót szerzek a sportágnak és magamnak, akkor örülök, de az, hogy sármos pasi vagyok-e, a lányok rajonganak értem vagy sem, nem foglalkoztat különösebben.
- Könnyű vagy nehéz önnel együtt élni?
- Nem tudom, erről Bettit kellene megkérdezni. Miután otthonról elköltöztem, majdnem két évig egyedül éltem, úgyhogy meg kellett tanulnom háziasnak lenni, magamra mosni, főzni, takarítani. Eleinte nem volt könnyű az út, az időm is kevés volt, és nem arról álmodtam, hogy két edzés között otthon porszívózzak, mosogassak. Idővel azonban megtanultam a háztartást a helyén tartani, nem engedni, hogy elszaladjon, és ennek most hasznát veszem. A barátnőm is sokat dolgozik, így a feladatokat megosztjuk egymással.
- Épp a reggeli edzése előtt látogattuk meg. Egy nap hány órát sportol?
- Körülbelül négy és fél, öt órát. Naponta általában két edzésem van, egy délelőtti és egy délutáni, így össze tudom hangolni a tanulással. Próbálok minden kötelezettségemnek eleget tenni.
- Nem aprózza el a feladatait, hisz egyszerre két egyetemre jár.
- Nemzetközi tanulmányokat és pszichológiát hallgatok. Ez csak megfelelő kompromisszumok árán lehetséges. A tanáraim nagyon segítőkészek, ha a vizsgákra új időpontot kérek, és elnézőbbek a hiányzásaimmal kapcsolatban. Érdekes utat jártam be az iskolák terén, hisz először villamosmérnöki szakon tanultam, de fél év után kiderült, ez nem nekem való pálya, és inkább a társadalomtudományok felé kellene nyitnom. Előbb nemzetközi tanulmányok szakra jelentkeztem, majd két éve elkezdtem a pszichológiát, és bár még szeretnék sokáig aktívan sportolni, el tudom képzelni, hogy később valamilyen formában ezen a területen fogok dolgozni.
- Bármilyen munkát is választ magának, az olimpiai aranyért kapott 35 milliós jutalommal már bebiztosíthatta a jövőjét.
- Alapvetően óvatosan élem az életem, és ez a pénzügyeimben is jelentkezik. A kapott pénzt sem herdáltam el, inkább óvatosan befektettem. Nem vagyok az a típus, aki ha van egy kis pénze, azonnal elveri. Nem mentem egzotikus utazásra, és plazmatévét sem vettem magamnak. Nem különösebben foglalkoztatnak ezek a dolgok. Nagyon jó, hogy biztos anyagi háttér áll mögöttem, és így nyugodtan tudok készülni az előttem álló versenyekre. Nem kell azon gondolkodnom, miből fogom kihúzni a következő hónapokat, mint sok más sporttársamnak.
- Bölcs döntést hozott. Ha jól tudom, nemcsak a pénzügyeiben, hanem a viselkedését illetően is racionálisan gondolkodik.
- Sokat foglalkoztam azzal, hogy a londoni siker után is az az ember maradjak, aki előtte voltam. Ez sokkal nehezebb, mint elsőre tűnik, viszont a családom és a barátaim támogattak, és olykor a kritikáikkal terelgettek a jó útra. Higgyék el, nemcsak a kudarcot, a negatív élményeket – melyekből nekem is kijutott–, hanem a sikert is nehéz feldolgozni. Hatalmas energiabefektetést igényel, hogy ne szálljak el, ne deformálódjak és két lábbal a földön maradjak.
- Ez dicséretes, főleg, hogy ön valóban letett már valamit az asztalra. Jelenleg hányadik helyen áll a vívók eredményességi listáján?
- A világranglista harmadik helyén állok.
- Árulja el: a sportolók tényleg rekordmennyiségű ételt fogyasztanak el egy nap?
- Sokat eszünk, ezt állíthatom. Én egyébként nem vagyok nagyétkű, de két edzés után vagy egy edzőtáborban pótolni kell a megfelelő energiamennyiséget, és azért én is szeretek jókat enni. Nem számolom a kalóriákat, megközelítőleg úgy öt–hétezer kalóriát fogyasztok el egy nap. A megfelelő szénhidrát és fehérje arányos mennyiségére kell nagyon odafigyelni. Fontos a változatos, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag táplálkozás. A kedvenc ételem egyébként édesanyám bolognai spagettije, amit bármikor meg tudok enni. Szerencsére nem vagyok édesszájú, ami jó, mert a legtöbb édesség fehér cukrot tartalmaz, így megemeli a vércukorszintet, ami később hirtelen zuhanni kezd, és ez egy sportolónál különösen veszélyes.
- Egy apró hiba, és a doppingbizottság előtt találhatja magát. Egy rosszul megválasztott étel, ital vagy gyógyszer elfogyasztása tönkreteheti a karrierjét. Hogyan védi ki a veszélyhelyzeteket?
- Nehéz kérdés. Szerencsére az antidopping csoport mindenben segíti a munkánkat. A hazai élelmiszer fogyasztásával mi sportolók nem vagyunk veszélyben. Kifejezetten jól ellenőrzik az összetevőiket. Persze ha valaki mákos tésztát eszik, akkor nagy valószínűséggel a leadott mintája ópiátszármazékokra pozitív lesz, de ez a helyzet hamar tisztázódik, és az illető nem kap büntetést. Erre volt is konkrét példa. Ami veszélyt jelent, az a táplálékkiegészítők széles választéka. Nehéz ellenőrizni, hogy kik, mikor és hányszor vizsgálták be ezeket a termékeket, azonban szükséges a fogyasztásuk. Nélkülük alacsonyabb teljesítményt tudnánk nyújtani. Ami pedig a gyógyszereket illeti, azokhoz engedélyt kérünk. A sportkórházban van kijelölt orvosunk, akihez bármikor lehet segítségért fordulni. Ott folyamatosan ellenőrzik, milyen készítményeket lehet bevenni. Ezenkívül van egy forródrót szám, ahol a gyógyszer nevét bemondva kapunk egy igen vagy nem választ arra vonatkozóan, hogy tiltólistán szerepel-e az adott szer.
- Hol tartja az olimpiai aranyérmét?
- A könyvespolcomon egy dobozban. Nem szoktam tárgyakhoz különösebben ragaszkodni. Az aranyérmet sem nézegetem naponta, de azért megnyugtató érzés...
Gyerekeken segít az olimpikon
Szilágyi Áron október 11-én több száz sportolótársával együtt rajthoz áll a Budapest Maratonon, hogy futásukkal együtt adományt gyűjtsenek a Bátor Tábor Alapítvány részére. Áron azt vallja, hogy ha ő ezzel segíteni tud a beteg gyerekeken, akkor szívesen felhúzza a futócipőjét, ráadásul még a kondícióját is javítja. Leendő pszichológusként pedig tökéletesen át tudja érezni a rászorultak szenvedéseit, így ha van szabad kapacitása, akkor szívesen vállal jótékonysági feladatokat.
1990-es évek
1990. január 14-én születik Budapesten. Édesanyja gyógyszerész, édesapja adószakértő. Második gyermekként látja meg a napvilágot. Egy bátyja és egy húga van, aki jelenleg a sajtómegjelenéseit koordinálja. A II. kerületi Fenyves Utcai Általános Iskolában végzi elemi tanulmányait. Előbb atletizálni kezd, majd kilencéves korában megismerkedik a vívással, mely mellett egy életre leteszi a voksát.
2000-es évek
A Fazekas Mihály Gimnázium tanulója lesz, ahol matematika tagozatos osztályba jár. Az érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakára jár, de jogviszonyát megszakítja, és átiratkozik az ELTE-re. Nemzetközi tanulmányokat hallgat, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen szintén megkezdi tanulmányait, pszichológia szakon. Egyéniben és a hazai kardcsapat tagjaként is egyre elismertebb, legnagyobb sikerét azonban a 2012-es londoni olimpián aratja, ahol egyéni küzdelemben aranyérmet szerez.
Napjaink
Gőzerővel készül az előtte álló versenyekre, és bízik abban, hogy teljesítményével kvalifikálhatja majd magát a 2016-ban, Rióban megrendezésre kerülő olimpián. Jelenleg a Vasas SC játékosa. Kevés szabadidejét a barátnőjével tölti, akivel kikapcsolódásként szívesen néznek komikus sorozatokat.
