Csak végzett színészeket alkalmaz a teátrumában, ahol az időnként felröppenő, pénzügyi válságról szóló híreknek nyoma sincs. Egyaránt szereti a színház-igazgatói és a színészi feladatokat, és azt sem bánja, ha az utcán sétálva Ferikémnek szólítják az emberek, majd munkát ajánlanak neki. A mai napig nosztalgiával gondol a Szomszédokra, és elárulta a sorozat töretlen sikerének titkát is.
Már többször is találkoztam önnel, de nekem mindig olyan szigorúnak, mondhatnám, mogorvának tűnt. Ez egy jól kitalált álca, vagy tényleg ez lenne a valóság?
Nem hiszem, hogy mogorva lennék, lehet, csak megöregedtem. Fiatalon mindig azt mondták, hogy állandóan fülig ér a szám. Talán épp a napi gondok foglalkoztattak, mikor találkoztunk, és ez látszott rajtam, vagy előtte biztos megjelent valamilyen cikk… (nevet) Egyébként közvetlen embernek tartom magam.
Elképzelhető, de a József Attila Színház igazgatójaként a kollégái is a szigorú főnök jelzővel illetik.
Én azt gondolom, hogy nem vagyok az. Inkább a lojalitás jellemző rám, de tény, hogy a színháznak vannak törvényei, melyeket be kell tartani. Ez, amiben evezünk, komoly és veszélyes víz, és aki ide bejön, annak dolgoznia kell. Itt az előadás után lehet lazítani, előtte nem. A dicséretékben valóban következetlen vagyok, nem hangoztatom annyiszor, ahányszor kellene, viszont a tetteimmel ezt kiváltom. Olyan helyzetet igyekszem teremteni a színházban, hogy gazdaságilag se legyen senkinek félnivalója.
Apropó! Többször felröppent a hír, hogy gazdaságilag vészhelyzetben volt a színház. Sikerült felülemelkedniük a nehézségeken?
Sokat teszek azért, hogy gazdaságilag jól működjünk, és minél jobb legyen a csapat. 2011–ben rossz helyzetben volt a színház, és úgy gondoltam, nekem van egy programom, amivel a válságból ki tudom vezetni, ezért pályáztam az igazgatói posztra. Elég erőt éreztem magamban ehhez, haladunk előre, és egyre több fejlesztést sikerül is véghezvinnünk. A fenntartó fővárosi önkormányzat egy hároméves felújítási programot támogat és hagyott jóvá, ez a munka folyik most. Nyaranta munkások lepik el a színházat, hogy szó szerint a pincétôl a padlásig megújuljunk.
Ritkán enged bepillantást az életébe. Miért ennyire elutasító a bulvárral szemben?
Amikor igazgatóként idekerültem, nem bánt velem kesztyűs kézzel a bulvársajtó, úgy érzem, az ázsiómat rossz irányba terelték. Ez nem tett jót sem nekem, sem a színháznak, nem érdemeltem meg. Kissé tartózkodó lettem.
Milyen mértékben szól bele a színészei magánéletébe? Gondolok itt arra, hogy például Rékasi Károly és Pikali Gerda szerelme igencsak sok címlapon visszaköszönt önre. Van az a pont, amikor azt mondja, hogy most volt elég?
Nézze, nem vagyok a híve annak, hogy a színészeink, munkatársaink életével foglalkozzon a sajtó. Nekem az intézményre kell tekintettel lennem, ameddig azonban a jó hírnevet nem befolyásolja a szereplés, addig nincs kifogásom ellene, és ez nem csak rájuk, hanem mindenkire vonatkozik. Ha viszont úgy látom, hogy a színház érdeke sérül, akkor szóvá teszem. Ha valakinek az az élete, hogy hetente egyszer-kétszer benne legyen az újságban, akkor tegye. Nekem a mundérbecsület a fontos.
Önt az ország a Szomszédok című teleregény Vágási Ferijeként ismerte és szerette meg. Az utca embere még ma is azonosítja egykori szerepével?
Néha viccesen megkérnek, hogy segítsek nekik a költözködésben. Erre én tréfálkozok, mondom, hogy rendben, egyeztessünk időpontot. Nincs ezzel semmi gond. Megismernek vagy csak úgy érzik, hogy ismernek. Aztán vagy rájönnek, honnan, vagy tényleg azt hiszik, a szomszédjuk vagyok. Jól megvagyok Vágási Ferivel. A színházi munkáimat soha nem befolyásolta negatívan a teleregényben való szereplésem.
A mai napig ismétlik a Szomszédokat, de a forgatást lassan tizenöt éve befejezték. Tudja, mi lehet a népszerűségének a titka?
Meggyőződésem, hogy ez azért van, mert színészek és nem dilettánsok játszották a szerepeket. A titka a szakmaiság volt. A legkisebb figurára is nagyszerű kollégát választottak, köszönhetően Horváth Ádám rendezőnek. Zenthe Ferencet, Kutya urat, Máriáss József színművészt nem pótolhatja senki. Hihetetlen jó helyzetben voltunk, mert bár sokan hiszik, de ez nem napi sorozat volt. Kéthetente forgattunk, így annyi időt vett el az életünkből, hogy még megunni sem tudtuk. Fantasztikusan jól koordinálták a munkánkat, nagyon nagy élmény volt az a tizenhárom év az életemben.
Elég markáns véleményt fogalmaz meg a manapság napi szinten felbukkanó hírességekről.
Nem lehet összekeverni a dilettánsokat a profi színészekkel és nem is szabad, bár most ez nagy divat. Számomra ez nemcsak szakmai, hanem gazdasági kérdés is, szerintem nagyon nagy hibát követnek el, akik ezt teszik. A színház és a televízió is komoly nevelő hatást fejt ki, és ha a nézők pösze, csúnya és rossz ízlésű embereket látnak a képernyőn, akkor ők is hajlamosak hasonlóvá válni.
Én elsősorban azokra építek, akik elvégezték az egyetemet, de dolgoznak olyanok is itt, akik hosszú, kemény munkával érték el azt, amit. Én azokat akarom helyzetbe hozni, akik életvitelszerűen csinálják a pályát és nem tiszavirág-életű sztárocskák, akik bekerültek a televízióba, és úgy vannak feltüntetve, mint színészek. Nem foglalkoztatok napi sztárocskákat csak azért, hogy hátha húsz emberrel több bejön a színházba. Ez egy komoly szakma, komoly kritériumokkal, és ők erre nincsenek felkészülve.
Több évtizede él boldog, botrányoktól mentes házasságban a feleségével. Ez a színésztársadalomban meglehetősen ritka.
Az élet más területén dolgozók között is nagymértékben előfordul a válás, csak mi szem előtt vagyunk. Mi valóban jól megvagyunk egymással.
Ez rövid válasz volt. Meséljen egy kicsit a szabadnapjairól!
Szeretek otthon lenni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kertes házban élhetek, ahol én vagyok a mindenes. Mondjuk kertészként vághatom a füvet, metszhetem a rózsát. A nyáron például földmunkákat végeztem, egyedül csináltam egy kőfalat. Szerencsére a feleségem nagyon jól főz, de ha úgy adódik, én is szívesen főzök. Isteni a csirkepörköltem és a nokedlim, amit mindig én csinálok.
Az ön orgánumával vétek nem szinkronizálni. Miért nem vállal ilyen jellegű felkéréseket?
Nem kell mindenkinek szinkronizálni.
