Teljes szimbiózisban éli életét a férjével, Korda Györggyel, nevük elválaszthatatlan egymástól, s nemcsak a köztudatban, hanem a való életben is elválaszthatatlanok. A munka és a magánélet határai sokszor elmosódnak, a szerelem és a tűz viszont ugyanúgy lángol közöttük, mint 34 évvel ezelőtt.
Sem a mostani életük, sem a találkozásuk nem volt mindennapi. Mindketten ismertek voltak már akkor, Gyuri pedig nagy szoknyapecér hírében állt. Nem voltak előítéletei?
1978-ban találkoztunk először, elég kitartóan udvarolt, de csak 1980-ban jöttünk össze, de nem azért, mert féltem volna a csalfaságától. Tulajdonképpen én soha sem a sztárt láttam benne, így az sem érdekelt igazán, hogy esetleg kik udvarolják körbe. Ahogy pedig egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy a fele sem igaz annak, amit mesélnek róla. Például soha nem ordított a zenészeivel, és egyáltalán nem akart minden nőt az ágyába cipelni.
Mégis eleinte úgy éreztem, hogy nem akarok egy strigula lenni, aztán az érzelmek kezdtek rajtam eluralkodni. 1980 nyarán három hónapot töltöttünk együtt egy turnén, végig üldözött a szerelmével. De úgy gondolom, ennyi udvarlás kell is egy kapcsolat kialakulása előtt, nem hiszem, hogy egyéjszakás kalandból lehet életre szóló szerelem.
Sosem zavarta az önök között lévő 15 év korkülönbség? A családja mit szólt a választottjához?
Akkor már önálló keresettel rendelkező felnőtt nő voltam, nem nagyon volt beleszólásuk a szüleimnek az életembe, igaz, nem is akartak, hiszen semmi bajuk nem volt Gyurival. Anyu imádta mint énekest. A korkülönbség nem tűnt soknak, nem volt köztünk generációs különbség. Gyuri mindig is fiatalos volt, sportolt, jól öltözött, máig illúziókeltő férfi. Azt hiszem, 30 év korkülönbség már meg tudja bosszulni magát, már csak a fizikai különbségek és az egészségi állapot eltérő változása miatt is, de 15 év számunkra semmi.
Mindketten a színpadon töltötték az életüket, s nyilván mindkettejüknek akadtak szép számmal udvarlói. Sosem volt otthon féltékenységi jelenet?
Nem. De nem azért nem vagyok és nem voltam sosem féltékeny Gyurira, mert olyan sokat képzelek magamról, hanem mert minket tényleg egymásnak teremtettek. Nem mondom, hogy nem próbálkoztak mindkettőnknél, de ilyenkor mi csak összenéztünk és mosolyogtunk. Olyan ember, aki a színpadon éli az életét, tudja ezt a fajta rajongást kezelni. Egy rajongó soha nem látja reálisan a kiválasztottját.
Az sem okozott problémát, hogy ön sokáig viselte az első férje nevét?
Boros Klára néven születtem, Balázs Klári néven kezdtem énekelni, ezzel a névvel ismertek meg, az előadó-művészi engedélyem is erre a névre szólt. Amikor Gyurival összeházasodtunk, az anyakönyvvezető megkérdezte, hogy milyen nevet szeretnék felvenni. Olyan sok volt az irigyem akkor, amiért hozzámegyek Gyurihoz, hogy fel sem akartam venni a nevét, de ezt Gyuri sosem bánta. A civil életben az ô nevét használom, hiszen Korda Györgyné szerepel a hivatalos irataimban, csak a művésznevem Balázs Klári. De külföldön és most már itthon is egyre gyakrabban szólítanak Korda Klárinak.
Az elmúlt 34 év nagy részét együtt töltötték a munkában és a magánéletben is. Sosem volt terhes ez a fajta összenövés?
Kemény dolog a színpadon együtt dolgozni, ez tény, hiszen ott nem szabad hibázni. Ez megkeseríthette volna az életünket, de nem így történt: ismerjük egymás gondolatait, mozdulatait. A színpadon nem lehetsz civil, nem tartozik a nézőkre, hogy éppen fáj a fejed, vagy aznap még nem ettél semmit. Mégis a mi „civilségünk” az előnyünkre vált, hiszen éppen attól váltunk hitelessé, hogy szeretjük egymást, s a szerelmes dalok mögött őszinte érzelmekkel énekelünk. A színpadon nem ő vagy én vagyunk, hanem mi. Ezenkívül őszinte kritikusai is vagyunk egymásnak, ami szintén megkönnyíti a közös munkát.
El lehet választani a szakmát a magánélettől?
Nem kell elválasztani. Amikor dolgozunk, csak arra figyelünk, maximalisták vagyunk mindketten. De ahogy mondtam is, a mi kettősünk más duettekhez képest azért is nyújt pluszt, mert a dalaink mögött ugyanaz a szerelem és tűz van, ami a kezdetekkor is megvolt. Valamint az, hogy a színpadon is természetesek vagyunk, nem játszunk szerepeket. Itthon sem vagyunk mások. Nagyon sokat támadtak engem azzal is, hogy csak érdekből vagyok Gyurival. Egy érdekkapcsolat nem működhet ennyi ideig.
Hogyan lehet egy ilyen hosszú házasságban fenntartani egymás iránt az érdeklődést?
Egy átlagos háziasszonynak ebből a szempontból nehezebb dolga van, mint nekem, éppen azért, mert átlagos életet él. 34 éve sosem volt két egyforma napunk. Azonkívül, hogy én reggel elolvasom a híreket, semmi állandóság nincs az életünkben, nincs napi rutin, és ez nagyon jó. Ezenkívül egy nő legyen hiú! Soha ne legyen slampos, koszos, én is például takarítás után egyből lezuhanyzom, izzadtan nem is megyek Gyuri közelébe sem.
Az ápoltságon kívül a romantika mennyire fontos?
Nagyon fontos, bár nem is tudom, hogy az én szótáramban szerepel-e külön ez a szó. Számunkra a romantika az életvitel része: a közös vacsorák és minden perc, amit kettesben töltünk. És mindig tudunk miről beszélgetni, ami nagyon fontos.
A testiség is ennyire fontos?
Az átlagos magyar mentalitás szerint egy nő 40 éves kora fölött már nem nő. Pedig éppen hogy akkor kell a legjobban ápolnia magát. Egy idősödő ember akkor nem szép, ha nem ápolt. De ugyanígy a legszebb ember is csúnya, ha loncsos, koszos, büdös. Nem értek egyet azzal, amit sok ismerősömtől hallok házasságban, hogy „Ugyan, mit kezdjek én már a férjemmel...” Külföldön teljesen természetes, hogy idősebb nők is kívánják a szexet, ezen itthon sem kellene meglepődni.
Akik ennyire szimbiózisban és egyetértésben élnek, a másik halála után nehezen találják a helyüket a világban.
Mi nem foglalkozunk ilyenekkel, nem foglalkozom az elmúlással, s nem is gondolok arra, hogy Gyuri esetleg nem lesz, hiszen mindketten hosszú életűek leszünk. De az igaz, hogy ha valaki hosszú ideig jól él valakivel, kicsit megszűnik a világ, a társasági élet is, amikor a párja elmegy.
Első pillantásra
Első pillantásra tudtam, hogy ehhez a férfihoz közöm lesz. 1978-ban, a Fészek Klubban néztünk össze először. Olyan igazi, filmes pillantás volt, hosszú másodpercekig. Egy vacsorán voltunk, ahova Gyuri csak azért hívta meg a társaságot, hogy én is ott legyek. Miközben néztem, ahogy ült összefont karral, azt éreztem, mintha már ezer éve ismerném, nagyon közel éreztem magamhoz, pedig nem a férfit láttam benne. Nem akartam akkor még tőle semmit, mégis már akkor tudtam, hogy ehhez az emberhez nekem még közöm lesz.
