A halánték ugyan erősen ősz, de ezen túl más nem igen jelzi, hogy a legelegánsabb James Bond felett is eljárt az idő. Pedig Pierce Brosnan hatvanéves lett. A tizenegy éves koráig gyakorlatilag árván felnőtt fiúcskából úgy lett sztár, hogy hírverés, botrány nem fűződött a nevéhez. Szülinapja alkalmából a horvát Glorija magazinnak is interjút adott.
Tizenegy éve, hogy a Halj meg máskor! címû filmmel véget ért titkosügynöki filmkarrierje. Nem hiányzik?
Az én döntésem volt, s valahol még büszke is vagyok arra, hogy meg mertem ezt lépni. Négy filmben voltam a királynő titkosügynöke, s nem is tagadom, életemben a legnagyobb dolog volt, amikor 1995-ben az Aranyszemben először osztották ki a szerepet. Ettől függetlenül nem bánom, hogy nyolc évvel később visszaléptem. Azt hiszem, annyi épp elég volt.
Önt tartják a legelegánsabb James Bondnak, osztozik az „ítéletben”?
Nem én találtam ki, nincs ellenemre a dolog, sőt valahol hízeleg is, hisz azt jelenti, hogy a sok nagy közül volt valami a stílusomban, amivel letettem a névjegyemet az opusban. Nem hiszem, hogy tudatos volt ez, de az tényleg meggyőződésem, hogy a királynő ügynökének nem akcióhősnek, hanem kimértnek, no és úriembernek kell lennie.
Az öt másik Bond között van kedvence?
Sean Connery. Sean volt az az ember, akin felnőttem. A Goldfingerben láttam először 1964-ben, s szerintem a 007-es szerepében azóta is ő az etalon, fe-lülmúlhatatlan. A feleségem ugyan másként gondolja, ő Roger Moore-t imádja, de hát a párom már csak ilyen, neki általában mindenről más a véleménye.
És mi van napjaink Bondjával, Daniel Craiggel?
Daniel egészen más színész, mondhatnám úgyis, ő kilóg a sorból, nem negatív értelemben. Daniel Craig is zseniális, mint Bond. De ez egy másik Bond. Ez a keresztezés. Ebben a szerepben kétségkívül ő a legpörgősebb, ami persze a változó filmtechnikával is magyarázható, de őt nézve nekem inkább a Bourne-identitás stílusa ugrik be, mintsem James Bond.
Igaz, hogy legutóbbi filmje, a Csak a szerelem számít lelkileg is megviselte?
Ha arra gondol, hogy egy gyógyíthatatlan rákban szenvedő nőbe szeretek bele, s 22 éve az első feleségem is rákba halt bele, akkor ki kell ábrándítanom. A filmszerep és az élet nálam tényleg két teljesen különböző világ. Amikor játszom, az én feladatom színészként, hogy érzelmeket elevenítsek meg, közben megtörténhet, hogy az életben egyszer már túlestem rajtuk, de a kamera előtt nem a múlt elevenedik meg – bármennyire is fáj.
Első felesége halála után sokáig nőre sem nézett, pedig ereje teljében levő, vonzó férfi volt…
– Az nem számít. Imádtam őt, láttam szenvedni, láttam az elmúlástól rettegni, s a karjaim közt halt meg. Abban az állapotban tényleg őszintén hittem, hogy utána más már nem lép az életembe.
Aztán találkozott Keely Shaye Smith újságírónővel, mivel varázsolta el önt?
A feleségem kivételes nő. Nagyon jó a humora, hatalmas az energiája, ha kell, kényeztet, ha kell, helyre tesz, ő számomra a biztonság, az egyetlen ember az éle-temben, akinek feltétlenül hiszek. Tudom, hogy kilói miatt sokan megmosolyogják, de ez engem nem érdekel. Számomra ő a leggyönyörűbb nő, az irányt mutató északi sarkcsillagom immár tizenkilenc éve.
Halle Berry, Meryl Streep, Salma Hayek… Csak néhány szépség, akivel filmszerepei szerint összejött. Párja soha nem volt féltékeny?
Egyrészt nem adtam rá okot, másrészt Kelly nem az a típus, aki pletykáknak felül, s az újságoknak sem hisz feltétlenül. Ő a filmvásznon visszaköszönő félrelépéseimet egyszerűen „legális csalásnak” nevezi.
Túl az aranykoron nem csappant meg a szerepek száma?
Szerintem éppen elég van. Tavalyelőtt három filmet forgattam, tavaly egyet, s miután anyagi gondok nem kínoznak, azt is megtehetem, hogy válogatok közülük. Így a családra is jut idő.
Legtöbb időt távol a reflektorfényektől Hawaii otthonában tölti, a lesifotósok időről időre mégis megtalálják. Zavarja?
Á, nem. Őket megszoktuk, teszik a dolgukat, nekünk pedig tűrnünk kell. Inkább az idegesít, amikor valamelyik szobalányunkról, vagy kifutófiúról kiderül, hogy azért szegődött el hozzánk, hogy sztorikat vigyen ki a fészkünkből, de ismétlem ezt is meg lehet szokni.
Túl a hatvanon, vannak még álmai?
Hogyne lennének! Színházban kezdtem a pályát, szeretnék még egy-két nagy teátrumban fellépni. Szeretnék egy Shakespeare-darabban főhős lenni, ha nem is s fiatal Hamlet szerepében, de mondjuk III. Richárdként, de egy Csehov-dráma is megtenné. Remélem, ez nem csak álom marad. Ja, s persze sokáig ábrándoztam arról, hogy egy filmben játszom majd Sean fiammal, de ebből már nem lesz semmi.
