Jó két évtizede lehet nyíltan beszélni a sztárvilágban az örökbefogadásról. Rábukkantunk azonban olyan színészekre, énekesekre is, akikről kevésbé köztudott, hogy nem vér szerinti gyermekeik nevezik őket apunak vagy anyunak.
Josephine Baker: Szivárvány Törzs
„Egész életemben táncolni fogok. A táncra, csakis a táncra születtem. A karjaimmal és a lábaimmal mesélem el, hogy ki vagyok. Szabad ember.” Jose-phine Baker, az első színes bőrű világsztár szavai ezek. Viharos gyermek- és kamaszkorában aligha sejthette bárki, hogy nem csak táncosnőként, de az örökbe fogadó szülők örök példaképeként is bevonul majd a történelemkönyvekbe. Pedig így lett. Mindig is igazi különc volt. Már hétévesen egy fehér család gyermekére vigyázott, ám a szülők szigorúan megtiltották neki, hogy fekete létére megpuszilja lányukat. És amikor a kis Jose-phine ezt mégis megtette, munkaadója forró vízbe nyomta a „bűnös” kezét.
Tizenhárom éves korában elszökött otthonról, majd férjhez ment, nem sokkal később persze elvált, a faji megkülönböztetés elől 1925-ben Franciaországba jött, és ott tomboló sikert aratott banánszoknyában lejtett „ősi” táncával – amellyel megőrjítette a férfiakat. A „Fekete táncosnő” igazi szexszimbólummá vált (a híres Folies Bergere nézőterét fellépései zsúfolásig megtöltötték), a harmincas évektől a filmvásznon is sikert sikerre halmozott, ám anyaként nem élhette át a felhőtlen boldogságot: 1941-ben koraszülöttként világra jött gyermekét elveszítette.
A II. világháború után Amerikába visszatérve harcolt a faji megkülönböztetés ellen, és akkori férjével tizenkét, a világ legkülönbözőbb tájairól származó gyermeket fogadtak örökbe. Baker „Szivárvány Törzsnek” nevezte családját, ezzel is kifejezve, hogy az emberek – érkezzenek bárhonnan is –, egymás testvéreivé válhatnak: japán, koreai, kolumbiai, finn, kanadai, algériai, venezuelai, két francia, valamint Elefántcsontpartról származó fiú mellett egy francia és egy marokkói kislány is a „törzsbe tartozott”. Josephine adoptált gyermekeit akkor sem hagyta el, amikor anyagi helyzete nehézre fordult. Pedig 1969-ben kilakoltatták és elárverezték vagyontárgyait, hogy adósságait rendezni tudja. Nagy tisztelője, Grace monacói hercegnő ajándékozott neki egy villát – és ezzel új reményt.
Burton, a pótapa
Amikor Josephine Baker pályája már lefelé ívelt, az 1932-ben született Elisabeth Taylor csillaga akkortájt ragyogott fel. A mindössze 154 centis színésznő a holly-woodi álom megtestesítője. Kevesen tudják azonban, hogy az MGM akkori teljhatalmú főnöke, Louis B. Mayer (a Metro-Goldwyn-Mayer filmcég „egyharmada”) vasszigorral tartotta sakkban a sztárjait. A hölgyeknek egyenesen megtiltotta, hogy áldott állapotban fényképeztessék magukat, netán újszülött csecsemőjüket szoptassák. Mayer megszállottan hitte, hogy bálványozott színésznőinek ártana, ha nem démonként, hanem anyai szerepükben is megismerné őket a közvélemény.
Éppen ezért Liz is szinte titokban szülte meg három gyermekét, és ugyancsak a legnagyobb titoktartás mellett fogadott örökbe egy német származású kislányt az ötvenes években. Érdekesség, hogy ekkortájt kezdődött a kétszer is házassággal, majd mindkétszer válással végződött románca az akkor még nős Richard Burtonnel; s többek között ez ügyben adott ki közleményt a Vatikán, amelyben a dívát súlyos erkölcstelenséggel vádolva, gyermekeinek elvételét követelte. Ez persze nem következett be, ám később Taylornak rendkívül sok konfliktusa volt gyermekeivel – akik között sajátjaként kezelte adoptált lányát is. Mindannyian ott voltak Taylor halálos ágyánál.
folytatjuk
