Dupla résszel indult útjára Magyarországon a Dallas legújabb szériája, amelyben régi és új figurák egyaránt feltűnnek ugyan, ám a prímet minden kétséget kizáróan Jockey Ewing viszi, aki aggastyánként is lejátssza társait a képernyőről.
Vannak az életben jó és rossz döntések. Egy bizonyos Robert Foxworth alighanem örök életre megbánta, hogy a forgatókönyvet elolvasva visszautasította Jockey Ewing szerepét az eredeti, 1979-ben induló Dallas sorozatban. „Túl durva, túl nyers, túl gonosz ez a szerep nekem” – mondta, így az alkotók színész után néztek.
Szerencsénkre. Larry Hagman ugyanis zseniálisan alakította a főgonoszt: a nézőkön leginkább akkor futott át a hideg borzongás, amikor mosolygott.
A mama oldalán kezdte
A ma 81 esztendős Larry Hagman már hat-hét éves korában bejáratos volt a filmstúdiókba, köszönhetően édesanyjának, Mary Martinnak, aki a Para-mount színésznőjeként forgatásokra is magával vitte kisfiát. Larry a középiskolai színjátszókörben szeretett bele a színészmesterségbe, de a nyári szünetekben édesapja farmján is kisegített – hasznos tapasztalatokat szerezve későbbi sztárszerepéhez.
Édesanyja biztatására lett hivatásos színész, több ízben együtt is játszottak musicalekben, az amerikai vidéken utazó társulatok vígjátékaiban. Hagman a televíziózás hőskorát jellemző élő műsorokban, 25 évesen szerepelt először a képernyőn. Több filmben és sorozatban is feltűnt, ám a befutást egyértelműen a Jeannie, a háziszellem című sorozat hozta meg számára: 1965 és 1970 között alakította a sármos, de kissé balfácán űrhajóst, akit egy gyönyörű nő alakjában megjelenő dzsinn segít a mindennapokban.
A rokonszenves Anthony Nelsonétól szinte mindenben különböző karakter jelentette Hagmannek az újabb nagy dobást: a Dallast 1977-ben kezdték sugározni Amerikában. A gátlástalan cselszövő szerepének elfogadására nem más, mint a felesége biztatta a színészt, aki Jockey Ewinggal a csúcsra ért. A Dallas próbafelvételeit meglátva a producer így kiáltott fel: „Íme, Amerika legsátánibb mosolya!”
Pezsgőmámorban folytatta
A siker mindent elsöprő volt, ám Hagman egyre súlyosbodó alkoholproblémáira sem ez, sem az általa kiharcolt szupergázsi nem jelentett megoldást. A Dallasban a whiskeyspoharakat, a valóságban pedig elsősorban a pezsgősüveget emelgette; napi átlaga állítólag két-három liter volt.
A kilencvenes évek közepén új májat kapott, és ahogy mondta: „Ezt követően más ember lettem. Szelídebb, megértőbb, türelmesebb”.
Megkereste és meglátogatta annak a férfinak a családját, akinek a máját a szervezetébe ültették, hogy köszönetet mondjon nekik.
A betegség sem tartja vissza
Az újrainduló Dallas készítői Hagman kora és egészségi állapota ellenére ismét jelentős feladatot osztottak rá. Az új széria forgatása közben is diagnosztizáltak nála daganatos megbetegedést, de ez sem törte meg. „Jockey-ként mindent megúsztam, legyen az vesztegetés, zsarolás, házasságtörés. Most a rákot is legyőzöm, és ennek a legjobb módja, hogy azokkal dolgozhatok együtt, akiket szeretek, és akik szeretnek” – mondta a kemoterápia megkezdése előtt. És néhány hete, amikor a film alkotói Londonban egy nagyszabású sajtófogadás keretében bejelentették az új széria európai indítását, Hagman mosolyogva mondta: „Engem az új Dallas tartott életben”.
„Larry Hagman és az ő kackiás szemöldöke a legjobb és egyben a legrosszabb az egészben” – írta egy kritikus a tengeren túli bemutató után. Az amerikai premiert hétmillióan látták, messze az idei esztendő legkiemelkedőbb kábeltelevíziós nézettségét produkálva.
Csak magyarul
Jockey Ewing a gonosz megtestesítője, aljas zsarolóművész. Az eredeti amerikai sorozatban ő – édesapja után – II. John Rossként, rövidítve JR-ként szerepel, ám a magyar változat készítői úgy gondolták, apát és fiát jobban meg kell különböztetni egymástól, ezért keresztelték át Jockeyvá. Más nevet kapott Jockey felesége is, mert az eredeti Sue-Ellen név magyarul kiejtve „szú ellen” lett volna, amit zavarónak ítéltek.
Mi volt a dallasozás?
Az egykori széria idején férfi baráti társaságok kedvelt időtöltése volt az úgynevezett dallasozás. Ahányszor a filmben valaki alkoholt fogyasztott, a társaság tagjai ugyanannyiszor néztek a pohár fenekére. Nem sok kellett a teljes berúgáshoz. Ezek után igazán érdekes volt az új széria első részében az a jelenet, amikor Jockey rászól a whiskey-t kortyolgató fiára: „Ezt nem ajánlom, már az én időmben sem oldott meg semmit”.
Turisták a farmon
A legenda szerint David Jacobs, a Dallas ötletgazdája helikopterről látta meg a Southfork Ranch farmot. Leszállásra szólította fel a pilótát, aki közvetlenül a főépület ajtaja elé tette le a gépet. A tulajdonosok rémülten, puskával a kezükben futottak a váratlan jövevény elé, aki ekkor állt elő az ötletével: itt forgatná a sorozatot. A háziak nem repestek a boldogságtól, ám végül azt engedélyezték, hogy a stáb a külső felvételeket náluk forgathassa, de csak a június és szeptember közötti időszakban.
A Dallas átütő sikere után hamar kiderült, hogy a Southfork Ranch a valóságban is létezik, és a tulajdonosok négyévi folyamatos rajongói zaklatás után végül eladták a területet, amely azóta látogatóközpontként működik. A házban minden úgy látható, ahogyan azt a filmben megismertük: a szobák, az ebédlő berendezése, még a képek is a falon. A legtöbb tárgy a forgatásról való, ám például a nappali falára akasztott Jock-kép csak másolat, tekintve, hogy az eredetit állítólag Larry Hagman lenyúlta.
Ugyancsak megcsodálható itt az a hatalmas ezüst Lincoln limuzin, amely a filmben a Ewing családfő tulajdona volt. Az ajándékboltban számos relikvia megvásárolható. Eredetileg a házban öt hálószoba és hét fürdőszoba szolgálta az ott lakók kényelmét.
