Az élete most is drága hősünknek. A Looper – A jövő gyilkosa című science-fiction filmben a Bruce Willis által játszott bérgyilkosnak önmagát kell megölnie. Ráadásul a jövőben.
A filmben Bruce Willis, Joseph Gordon-Levitt és Emily Blunt fut versenyt az idővel – szó szerint és képletesen is. Ebben az akció-thrillerben az időutazás ugyanis már valóság – ám illegális, és kizárólag a feketepiacon kínálják. Ha a maffia meg akar szabadulni valakitől, az illetőt harminc évvel visszaküldik a múltba, 2044- be, ahol a „looper”, azaz egy jövőgyilkos, mint Joe – Joseph Gordon-Levitt – elintézi. Joe egyre gazdagabb, fényesebb életet él, egészen addig, amíg a maffia el nem dönti: a bérgyilkosnak saját jövőbeli énjével – Bruce Willis – kell végeznie.
A mozi az időutazós és a horrorfilmek jól bevált kliséit veszi alapul, olyannyira, hogy a néző egyszerre fedezheti fel benne az Ómen, a Vissza a jövőbe, a Különvélemény vagy éppen az Eredet című filmek hatásait – voltaképpen minden eredetiséget nélkülözve. Magyarán szólva hiába trombitált össze fényes társaságot a rendező, Bruce Willis, Gordon-Levitt és Emily Blunt sem elég ahhoz, hogy 118 percen keresztül lekössék a néző figyelmét – legalábbis azokét, akik láttak már valaha időutazós filmet. Pedig a színészek valóban beleadnak apait-anyait, Emily Blunt tündököl a kőkeménynek tűnő, ám érző szívű anya szerepében, Gordon-Levitt előtt pedig már a forgatáson megemelte a kalapját Bruce Willis. Levitt ugyanis Bruce fiatalkori önmagát kellett, hogy hitelesen adja, és ez korántsem volt számára egyszerű feladat.
– Eszembe sem jutott, hogy egy az egyben Bruce Willist próbáljam eljátszani – magyarázta a „fiatal Bruce”, azaz Joseph Gordon Levitt. – Csupán arra gondoltam, hogy igyekszem „bruce-osra” venni a figurát, csak fiatalabb kiadásban. Egyszer csak megállította a forgatást, és közbeszólt: „Ember, a hangomon beszélsz!” Óriási érzés volt! Úgy tettem, mintha tök természetesnek venném, de belül azt éreztem: EZ AAAAAAAZ! – ujjongott a fiatal színész, szupersztár kollégája pedig, aki egyébként a való életben is pont olyan szűkszavú, mint a filmekben, megsúgta, hogy igencsak nagy hatással volt rá Levitt alakítása.
– Az egyik közös jelenetnél döbbentem rá, milyen nagyszerű ez a srác. Forgott a kamera, de képtelen voltam folytatni. Csak figyeltem, és teljesen összezavart, tényleg a fiatalkori énemet láttam benne – vallotta be Willis. Ám annak ellenére, hogy jók a karakterek és a vizuális élmény is, a film mégsem az igazi.
Nem ajánljuk
A film már a közepén érezhetően kezd szétesni. Tele van elvarratlan szálakkal, ugyanakkor kiszámítható „fordulatokkal”.
