Tényleg lemarad a gyereked, ha nem tanul angolt az oviban?

Nem lenne elég, ha előbb megtanulna rendesen magyarul, hogy ne keverje a színeket a kakaóval? Vagy tényleg én vagyok az utolsó naiva, aki hisz abban, hogy a gyereknek elég lesz az iskolában nyelvet tanulni? 

Ez az óvodáskori nyelvtanulás-dilemma minden szülőt utolér, nincs kegyelem. Talán azok szerencsésebbek, akikre csak a gyerek iskolás korában zúdul a felismerés, még mindig nem jár angolra, külön matekra, szülő és én párbeszédkezelő drámatanfolyamra és űrkutatásra. 

De komolyra fordítva a szót, valóban nehéz dönteni és kijelölni egy irányt úgy, hogy még a saját anyanyelvének alapjai sem teljesen biztosak, ráadásul nincs nyelvész a családban, legfeljebb csak ajánlásokat tudok elolvasni arról, hogy legyen a legjobb neki és nekünk is. 

És a kérdés ott zakatol a fejünkben: a nyelvtanulás óvodában valóban szükséges, vagy csak újabb nyomás rajtunk, szülőkön?

Lássuk, mi segít tájékozódni (a játszótéri szeánszokon kívül) 

Egy általam alaposan átrágott tanulmány szerint: A szülők egyre inkább igénylik a korai nyelvelsajátítás lehetőségét az óvodában.

Ehhez képest én csapongok. Először azt gondoltam: „persze hogy jó lenne, ha a gyerekem már most elkezdene egy idegen nyelvet hallgatni, hiszen milyen könnyen ráragad ebben a korban.” És tényleg, sok szülő nem is a nyelvi rész miatt lelkes, hanem azért, mert reméli, hogy a gyerek ettől a megnyitott csatornától egyszerűen nyitottabb lesz más kultúrákra, más emberekre, nem lesz olyan félős, ha idegen nyelvet hall.

Ugyanakkor a kisördög is ott volt velem: vajon nem túl korai? Nem keveredik majd össze benne a magyar meg az angol? És egyáltalán: lesz-e elég jól felkészült óvónéni, aki nemcsak mondókákat énekel angolul, hanem tényleg tudja, mit csinál? 

Aztán ott van még az is, hogy nagyon nem mindegy, hova jár a gyerek: az egyik óvoda tele van nyelvi programokkal, a másikban meg még a gondolatát is furcsán nézik. És a szülők emiatt sokszor keresnek tudatosan olyan helyet, ahol legalább egy kis idegennyelvi foglalkozás van. Ráadásul nekem óvodakeresés közben ez még messze nem volt szempont, nem is gondoltam rá, őszintén. 

A tanulmányban, amit olvastam ez körülbelül így néz ki: „Az óvodai programok elméletben biztosítják a lehetőséget az idegen nyelv tanulására, a valóságban azonban az óvodák nevelési programjai, az intézményi erőforrások és a helyi keretek sokfélesége miatt eltérések vannak.”

A szülők akarják

De a legérdekesebb számomra mégis az, hogy mennyire gyorsan nő ez az igény. A kutatók, akik ezen a vizsgálaton dolgoztak, több éven át gyűjtöttek adatokat, és az eredmény szerint évről évre egyre több szülő mondta azt, hogy szeretnék, ha már az óvodában találkozna a gyerek idegen nyelvvel. 

Az egyik fontos előnynek azt tartják a szülők, hogy a korai nyelvtanulás (vagy idegennyelv-megismerés) nemcsak az idegen nyelv tudását segíti, hanem az anyanyelvi fejlődést is: például, hogy a többszörös nyelvtudás véd a nyelvi korlátokkal szembeni félelemtől. 

Ugyanakkor a tanulmányhoz felhasznált mintavételben van bőven aggodalom is – ahogy bennem is: hogy nem lesz-e túl korai, összezavart lesz-e a gyerek nyelvileg, mennyire lesz következetes a program (pl. mennyi idegen nyelv, milyen minőségű, mennyi időt kap a foglalkozásokon, hogy a saját tempójában haladjon).

Ebből okosodtam: 

Kovács, I. J., & Czachesz, E. (2021). Mit szeretnének a szülők? Korai nyelvtanulás az óvodában. Iskolakultúra, 31(10), 16–37. https://doi.org/10.14232/ISKKULT.2021.10.16 

Sok esetben nem is a szülő dönt, a gyerek beleszületik egy bábeli helyzetbe. A kicsik nyelvi antennái különösen élesek ebben a korban, és van, aki három nyelvet is hall otthon – anya magyar, apa angol, a nagyi német meséket olvas – ő lesz majd a nyelvzseni, aki mindhárom nyelvet elsajátítja, látszólag gond nélkül. Ilyen esetben biztosan nem kérdés, hogy az oviban is megy tovább a már otthon kezdődött nyelvtanulás. 

Aggodalom ellen nálam az segített, hogy átgondoljam, az óvodai nyelvtanulás nem azt jelenti, hogy a háromévesek nyelvtan-teszteket fognak írni, vagy szótárfüzetet cipelnek a hátizsákjukban. Sokkal inkább játékos formában történik: mondókák, dalok, egyszerű játékok, képek, mozgásos feladatok segítségével.

Egy jó óvodai nyelvprogramban a gyerekek elvileg észre sem veszik, hogy „tanulnak”. Ők csak játszanak, közben viszont megtanulják, hogy a „dog” kutya, a „red” piros, és ha a tanár azt mondja, „jump”, akkor bizony ugrani kell.

Anyai pánik és a valóság

Emlékszem, amikor az évkezdő óvodás szülői értekezleten felmerült a kérdés. Az egyik anyuka már a Cambridge-vizsgák jövőjét tervezte, miközben én még azon gondolkodtam, hogy a gyerekem vajon megtanul-e rendesen önállóan öltözni. Elsőre a nyelvtanulás óvodában valahogy úgy tűnt, mintha a többiek már a jövő heti érettségire készítenék fel a gyerekeket.

De azóta megtanultam: a lényeg nem a teljesítmény, hanem az élmény. Ha a gyereknek jókedvvel, játékosan adunk új szavakat, akkor a nyelvtanulás óvodában valóban egy óriási ajándék lehet. Ha viszont erőltetjük, akkor az egész könnyen kudarcba fullad. És igen, így végül mi is elkezdtük a Ten little apples aprók nyelvtanfolyamát. 

Ne feledjük a pénztárcát sem

Persze van egy földhözragadt kérdés is: nem kerül-e ez túl sokba? Sok helyen az óvodai nyelvtanulás külön díjért elérhető. Van, ahol szerencsére a program része, máshol a szülőknek kell plusz óradíjat fizetni. A döntésnél érdemes figyelembe venni a családi kereteket is – mert a gyerek boldogsága nem attól függ, hogy háromévesen már folyékonyan köszön-e angolul. Ne érezzétek úgy, hogy ha anyagi okokból nem csatlakozik már most egy nyelvi foglalkozáshoz, akkor mindennel el lesztek maradva. 

Az egyensúly a lényeg, a családon belüli, a kicsi mindennapjai, az ő személyisége. Szerintem itt nem lehet rossz döntést hozni. Ha van rá lehetőség, érdemes megpróbálni, és egyből kiderül, hogy jól vagytok-e ezzel az egésszel, igazából akkor elég eldönteni. 

Szandra