Rozi lányom most kezdi a hetedik osztályt. Persze mi sem kezdtünk előbb készülődni, a nyár utolsó napjaiban derült ki, hogy nem jó a tornacipő, nincs meg az ünneplős blúz, eltörtek a vonalzók, satöbbi. Csak az elég jó szülőségre hajtok, a tökéletes nem érdekel. Ezzel nyugtattam magam.
Most, hogy eltelt egy hét, és én azt hittem, belerázódunk a koránkelés, káosz és kedvetlenség – a három K – hangulatába, a szekrény tetején még mindig ott sorakoznak a tavalyi tornacipők, a könyvek fölött pedig máris ott fekszik egy fontos fehér papír, rajta nagy betűkkel: „Szülői nyilatkozat a HPV elleni oltásról”.
Minden este rápillantok, minden este újra elolvasom, HPV-oltás 2025 - és minden este eltolom egy kicsit arrébb. Szeptember 12. a határidő. Addig kell eldöntenünk, hogy kérjük-e az oltást, ami nem kötelező, de most, hetedikben ingyen van. És ez valahogy sokkal nehezebbé teszi: ami kötelező, azon nem kell gondolkodni, ami választás, abban ott a súlya annak, hogy mi döntünk.
Sok szülő még mindig úgy gondol a HPV-oltásra, mint valami „lányos ügyre”, pedig évek óta a fiúk is ugyanúgy jogosultak rá hetedikben, szintén térítésmentesen. A HPV nemcsak méhnyakrákot okozhat, hanem férfiaknál is komoly betegségek, például szájüregi vagy torokdaganatok hátterében állhat. A HPV-oltás 2025 program célja ezért mindkét nem védelme – a fiúk oltása nemcsak őket védi, hanem a jövőbeli partnereiket is. Ez a gondolat mindig megfog, hiszen nemcsak a lányom egészségéről van szó, hanem az egész közösségről, ahol felnő.
A HPV-ről évekkel ezelőtt hallottam először, amikor az orvosok egyre gyakrabban kezdték emlegetni, hogy ez a vírus okozza a legtöbb méhnyakrákos megbetegedést. Akkor még messzinek tűnt ez az egész: a lányom kicsi volt, és úgy éreztem, ráérünk majd ezzel foglalkozni.
Most viszont itt van az idő, itt van a HPV-oltás 2025: a hetedikes gyerekeknek felajánlják az oltást, pontosan azért, hogy még az előtt védettek legyenek, hogy találkoznának a vírussal. Hiszen a HPV nagyon gyakori, tulajdonképpen a legtöbb ember elkapja valamikor az élete során. Sokszor nyom nélkül elmúlik, de néha komoly bajt okoz: nemcsak méhnyakrákot, hanem torok- és szájüregi daganatokat, más betegségeket is.
Azt hiszem, a nehézség abból is fakad, hogy mi, szülők még mindig másképp gondolkodunk az oltásokról, mint a nagyszüleink idején. Amikor én gyerek voltam, nem volt kérdés: sorakoztunk az iskolai folyosón, és kaptuk a kötelező oltásokat. Nem volt Facebook, ahol rémhírek és ellenérvek keringtek, és nem volt ekkora választási szabadság. A mai helyzet sokkal jobb is, meg nehezebb is: megkapjuk az információt, mérlegelhetünk, dönthetünk – de ez a döntés súlyosabb is, hiszen a felelősség is a miénk.
Az orvosok egyébként egyértelműek: a HPV elleni vakcina az egyik legjobban bevizsgált oltás, több mint 125 országban használják, és ahol régóta elérhető, ott már látszanak az eredmények: csökkent a méhnyakrák és más, HPV okozta daganatok előfordulása. Az oltást két adagban adják, hónapokkal eltolva, és a fiatal szervezet reagál rá a legjobban. Ezért olyan fontos, hogy még a szexuális élet megkezdése (Szent ég!) előtt kerüljön sor rá.
A történet hosszabb múltra nyúlik vissza, mint elsőre hinnénk. A HPV-t az 1980-as években kötötték össze a méhnyakrákkal, és több évtizedes kutatómunka vezetett oda, hogy 2006-ban elkészült az első vakcina. Magyarország 2014-ben csatlakozott az oltási programhoz: először a hetedikes lányok kapták meg ingyen, majd 2020-ban a fiúk is bekerültek a programba. Ez egy mérföldkő volt, hiszen világossá vált: a HPV elleni védelem nem csupán női ügy, hanem közösségi felelősség.
Az iskolai kampányoltásoknak egyébként régi hagyománya van Magyarországon. A mi szüleink és nagyszüleink még sorban álltak a TBC elleni védőoltásért, és a közösségi immunitásnak köszönhető, hogy ma már nem hallunk járványokról, amelyek egykor gyerekek életét veszélyeztették. Az oltási programok sikere pont abban rejlik, hogy minél több gyerek védett lesz, annál kevésbé terjedhet a kórokozó. Ezért fontos, hogy a HPV-oltást se lányos, választható „extrának” tekintsük, hanem egy lehetőségnek, ami hosszú távú védelmet ad.
Ha őszinte vagyok, én is a szülői csoportban kapom a legtöbb információt és érvet – meg ellenérvet is. Van, aki már rég beadta a papírt, mert személyesen ismer olyat, akinek az életét alapjaiban változtatta meg egy HPV-hoz köthető betegség. Más inkább kivár, és azt mondja, túl sok az oltás a gyerekeknek, nem biztos, hogy mindegyikre szükség van. Én valahol a kettő között vagyok, és minden este újra mérlegelem a döntést. Érzem, hogy ez a HPV-oltás 2025 dilemma nemcsak a mostani Roziról szól, aki a barátnőivel még csak kirándulni és pizzázni jár, hanem a jövőbeli Roziról is, aki majd egyetemista lesz, remélhetőleg szerelmes, azután családot alapít – és lehet, hogy egyszer megköszöni, hogy akkor szeptemberben aláírtam azt a papírt.
Ami a dilemmát illeti, megértem mindkét oldalt. Minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, és ez a döntés nem egy hétre, hanem évtizedekre szól. Szeptember 12-ig van időnk, hogy visszaadjuk a papírt, és akkor Rozit – vagy épp a fiútársait – az iskolában, sorban állás nélkül beoltják. Ha nem, akkor idén kimarad.
Még egy gondolat, a heves indulatokhoz, amit saját szülői csoportunkban is tapasztaltam. A HPV-oltásról szóló érvek és ellenérvek tárháza szerintem nem arról szól, hogy jó vagy rossz szülők vagyunk-e. Arról szól, hogy mérlegelünk, kérdezünk, utánanézünk. És arról is, hogy a gyerekeinknek adjunk esélyt egy egészségesebb jövőre, akár úgy, hogy oltatunk, akár úgy, hogy később hozunk más döntést. Az biztos, hogy a szeretet és a felelősség mindkét úton ott van.
Én pedig minden este visszanézek a konyhaasztalon fekvő papírra, és érzem, hogy ez a döntés nem egyszerű, de fontos. Még van pár napom gondolkodni. És ha te is ott ülsz a HPV-oltás 2025-ös papírja fölött, tudd: nem vagy egyedül.
Anna
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.