Halálra unom magam az esti meséléstől – Te is?

Ismerős? Na, akkor nem vagy egyedül. Mert hiába a cuki illusztráció meg a tanulságos történet, a huszonhetedik ismétlés után az ember agya egyszerűen lezsibbad. De mielőtt elkönyvelnénk magunkat rossz anyának, mert a Bogyó és Babóca legújabb kalandjai közben a másnapi bevásárlólistán vagy a Netflix-sorozatunkon pörög az agyunk, vegyünk egy nagy levegőt. Nem velünk van a baj. A jó hír az, hogy van kiút a mese-fásultságból, anélkül, hogy a gyereket megfosztanánk a közös olvasás élményétől.

Íme, 4 tipp, hogyan éld túl, sőt, talán még élvezd is az esti mesét:

1. Ne légy szépségkirálynő, legyél boszorkány (vagy sárkány)!

Ki mondta, hogy a mesét kimért, szép hangon kell olvasni? Ugyan már! Engedd ki a fáradt gőzt! Utánozd az állathangokat, vonyíts, mint a farkas, röfögj, mint a malac, nyeríts, mint a ló! Változtasd el a hangod: a boszorkány legyen igazi, karcos banya, a királyfi meg nyafogós aranyifjú. A gyerek imádni fogja a hülyéskedést, te pedig levezetheted a napi feszkót. Két legyet egy csapásra.

2. Hagyd, hogy a gyerek válasszon!

Persze, ez egy kétélű fegyver, mert valószínűleg ötvenedszerre is a traktoros könyvet fogja leemelni a polcról. De ha ő választ, sokkal jobban leköti a mese. Ha pedig már tényleg a könyöködön jön ki a kedvence, vezess be új szabályt: „Egyet te választasz, egyet én!” Így becsempészhetsz valami újat, ami talán neked is érdekesebb.

3. Használd ki a modern technikát!

Nem kell mindent neked olvasni! Egy hosszabb autóúton aranyat ér egy jó hangoskönyv. Nemcsak csend lesz a kocsiban, de a történetet is megismeri a gyerek. Otthon pedig keress olyan applikációkat, amik hangeffektekkel dobják fel a mesét. Manapság már sok interaktív gyerekkönyvet lehet kapni, érdemes megnézni ezeket is.

4. Legyél te a példakép (még ha csak színleled is)!

A gyerek azt utánozza, amit lát. Ha sosem lát a kezedben könyvet, ne csodálkozz, ha őt sem fogja érdekelni. Nem kell a Háború és békével kezdened. Csak dőlj le a kanapéra egy magazinnal vagy egy könnyű regénnyel, amíg ő játszik. Lássa azt, hogy az olvasás egy normális, hétköznapi dolog, nem pedig egy kötelező nyűg.