Háborítatlan szülés: tényleg így kellene szülnünk mind?

A barátnőm például rögtön rávágta, amikor meséltem neki: „Na, ez biztos valami hippi-dolog, ahol gyertyákkal, kendőben táncolva kell szülni.” Nem, nem erről van szó. A háborítatlan szülés lehet kórházban, szülőszobában, szülésznővel, orvossal, és igen, lehet természetes környezetben is – a lényeg nem a helyszín, hanem az, hogy a folyamatot ne szakítsák meg feleslegesen. Ez nem azt jelenti, hogy nincs jelen szakember, vagy hogy bármi történhet felügyelet nélkül. Hanem azt, hogy a szakemberek akkor és ott avatkoznak közbe, amikor tényleg szükséges, nem pedig megszokásból vagy rutinból.

Mitől lesz „háborítatlan” a szülés?

Egyszerűen attól, hogy nem bolygatják a főszereplő testek (a baba is külön test számomra, aki nem kevésbé küzd, hogy onnan kiverekedje magát) természetes folyamatát. Például:

• Nem kapod meg automatikusan a gyorsító oxitocin infúziót biztos, ami biztos alapon. 
• Nem csinálnak rutinszerűen gátmetszést, ha nincs rá orvosi ok. (Mondjuk ez manapság már tényleg nem divat) 
• Nem szakítják meg burokrepesztéssel a szülést, ha az magától is szépen halad.
• Nem viszik el rögtön a babát, hanem hagyják, hogy rajtad pihenjen, amíg csak lehet, hagyják, hogy a köldökzsinór pulzálása magától szűnjön meg, csak utána vágják el. 

Ezek apróságnak tűnhetnek, de valójában óriási különbséget jelentenek: az anya és a baba nem eszközök egy folyamatban, hanem a két varázsló a porondon, akiket csak figyelni kellene. Tudják a dolgukat ugyanis. 

Békesség  

Tudod, amikor elkezdtem erről olvasgatni, meglepődtem, hogy az „undisturbed” vagy „háborítatlan” szülés gondolata nem tegnapi vívmány. Már az 1930‑as években Grantly Dick‑Read angol orvos feljegyezte, hogy a szülésnek nem kell automatikusan fájdalommal és félelemmel telnie. Ő vezette be a „natural childbirth” kifejezést, és hangsúlyozta, hogy a nők testében ott van a képesség a szülésre, csak sokszor a félelem és a felesleges beavatkozások nehezítik meg azt. 

A natural childbirth mozgalom később világszerte elindult, és az volt a célja, hogy visszahozza a szülés természetes ritmusát: kevesebb rutin oxitocin, kevesebb automatikus gátmetszés, több figyelem az anyára. 

És itt jön képbe Frédérick Leboyer francia szülészorvos is, aki 1974-ben adta ki világhírű könyvét, Birth Without Violence címmel. Ő volt az, aki először beszélt a „szelíd szülésről”. Leboyer szerint nemcsak az anyának, hanem a babának is jár a nyugalom: ne vakító fények között szülessen meg, hanem félhomályban, csendben; ne rántsák meg, ne csapják fenéken (akkoriban ez tényleg bevett szokás volt), hanem helyezzék rögtön az anya mellkasára, és hagyják, hogy a saját tempójában vegye az első levegőt. Az ő nevéhez fűződik a „leboyer-fürdő” is, amikor a baba születés után meleg vízbe kerül, hogy fokozatosan szokja meg a kinti világot.

Szóval, ha ma természetesnek vesszük a bőr-bőr kontaktust vagy a rooming-in gyakorlatát, azért Leboyer előtt is meg kell emelnünk a kalapunkat.

Mit mond a tudomány? 

Az utóbbi években több vizsgálat is kimutatta, hogy a háborítatlan (fiziológiai) szülés pozitív hatással lehet az anyák pszichés állapotára és a kötődésre.

• Egy több kutatás eredményeit összevető vizsgálat szerint azok a nők, akiknél kevésbé avatkoztak be, gyakrabban számoltak be erősebb önbizalomról és arról, hogy „ez tényleg az én szülésem volt”. ()
• Egy másik tanulmány szerint a szülési terv készítése és a felkészítő tanfolyamok csökkentik a rutinszerű beavatkozások arányát, és növelik a pozitív szülési élményt. 
• Egy 2021‑es szisztematikus áttekintés kimutatta, hogy a szülésélmény kulcsa az, mennyire érezte az anya, hogy kontrollja van, és mennyire tisztelték a mozgási, testhelyzeti igényeit. 

Magyarországon a háborítatlan szülésről szóló vita leginkább az otthonszülés kapcsán vált hangsúlyossá. 2011‑ben született meg az a szabályozás, ami pontosan rögzíti, mikor lehet otthon szülni, és azóta is sok szó esik róla, hogyan lehet biztonságosan és tiszteletteljesen támogatni a nőket ebben a döntésükben.

Egyedül a frontvonalban

Egy vajúdó nőnek azért fontos a háborítatlan szülés élménye, mert ez a folyamat, egy gyermek világra jövetele nemcsak fizikai, hanem érzelmi élmény is. Egy anya számára óriási különbség, hogy azt érzi-e: együtt dolgozik a testével, és mellette állnak, vagy azt, hogy utasításokat, feladatokat osztogatnak neki, és minden lépést kontrollálnak helyette.

Sokan mesélik, hogy egy háborítatlan szülés után kevésbé traumatizáltak, erősebbnek érzik magukat, és könnyebb a kötődés is a babához. Persze nem minden szülés alakulhat így – vannak helyzetek, amikor beavatkozásra van szükség, és ilyenkor életmentő, ha ott van az orvos. De a különbség jelentős abban, hogy egy bizonyos beavatkozás muszáj volt, vagy csak megszokásból történt?

Apák, nagymamák és a „nézőközönség”

A férfiak gyakran elsőre megijednek ettől a kifejezéstől. „Mi az, hogy nem csinál senki semmit?!” – kérdezte a férjem, amikor először hallott róla. És teljesen jogos a félelme, hiszen senki sem szeretné kockáztatni az anya vagy a baba egészségét. A háborítatlan szülés viszont nem a semmittevésről szól, hanem arról, hogy a szakemberek csak akkor lépnek közbe, amikor tényleg kell.

A nagymamák persze azt mondják: „Mi kislányom, mind kórházban szültünk, kaptunk, amit kaptunk, és kész, nem mi döntöttünk, az orvosok.” De közben látom rajtuk, hogy mennyire örülnek, amikor azt mesélem: a mai szülőszobákban már sokkal inkább figyelnek az anyára is, nem csak a technikai részletekre és a túlbiztosításra fogott szükségtelen intézkedések elkerülésére. 

Mindenkinek háborítatlanul kell szülnie?

Persze, hogy nem. A háborítatlan szülés nem valami kötelezően elvárt, „közös üdvözítő” változat. Van, aki császármetszéssel érzi magát biztonságban, van, aki mindenféle fájdalomcsillapítást kér, és van, aki szeretné kipróbálni, milyen, ha hagyják a testét dolgozni. A lényeg, hogy legyen választási lehetőség, és ne nézzék furcsán azt, aki nem a „szokásos” utat választja.

Meddig lesz ez még téma? 

A téma örök és érdekes mozgásban van. Ahogy mi, nők, a mi szülésélményeink is változnak az idők során, úgy nyer a háborítatlan szülés is mindig egy kicsit új jelentést. Nálunk is volt már terítéken ez, de bizonyos megközelítések változtak azóta is, ahogy a szülés/születés helyzete alakult az országban az elmúlt években. 

A szülésélmények meghatározóak, örökre velünk maradnak. Egy háborítatlan szülés nem azt jelenti, hogy minden tökéletes lesz, hanem azt, hogy partnerként kezelnek, nem csak „szülőgépként”. És ha van valami, amire minden anyának szüksége van a vajúdás közben, az az érzés, hogy számít, amit érez, amit mond, amit akar. Vagy éppenséggel amit nem akar. Minden szülés végén ugyanaz a cél: egy egészséges baba és egy nagyon boldog anya. A háborítatlan szülés csak annyit tesz mindehhez hozzá, hogy az út idáig a lehető leginkább a miénk legyen.  Nem is hangzik rosszul, igaz?