8 film, ami nélkül nincs igazi babavárás

Nagy pocakkal mindent más szemmel néz az ember. A házsártos szomszéd néni is hirtelen gyanúsan aranyos lesz, a bevásárlás alatt akár egy paradicsom is mély üzenetet képes hordozni, és persze a végtelen fekve mozizás katarzisa sem kivétel. 

Egyrészt úgyis eljön az a pillanat, amikor már semmi mást nem kényelmes csinálni, kizárólag asztalra felpolcolt lábakkal tévézni (hason billegő popcorn, vagy fagyi, vagy mindkettő társaságában), másrészt pedig nagyon jó úgy érezni, hogy nem vagyunk egyedül, mások is furcsák akkor éppen, amikor a gyereküket várják. 

Összeszedtem a számomra legcukibb filmeket, amiket Magyarországon is bemutattak, és amikhez szerintem szinte minden kismama – vagy az őket elszenvedő család – tud egy saját történetet kapcsolni.

Áldatlan állapotban (Nine Months, 1995) 

A kilencvenes évek romantikus vígjáték-klasszikusa Hugh Granttel és Julianne Moore-ral. Az örök agglegény, aki teljes pánikba esik, amikor kiderül, hogy apa lesz. A poénok nagy része abból fakad, hogy a férfiak tényleg nem mindig értik, miért sírunk azon, hogy elfogyott a jégkrém este tízkor. Nálunk a kanapén a férjem konkrétan felnevetett azon a jeleneten, ahol Hugh Grant a bababoltban idegösszeomlik a kiságyak árától – mondjuk, nehéz nem azonosulni vele. 

Juno (2007)

Ez nem a cukiskodásról szól, hanem a nyers valóságról – egy tini lány, aki várandós lesz, és nem menekül, hanem döntést hoz. Ellen Page (most Elliot Page) fergetegesen hozta azt a kamaszt, aki egyszerre gyerek és anya-anyag. Miért fontos? Mert terhességről nemcsak rózsaszín szűrőn át lehet beszélni. És azért is, mert mindenki emlékszik rá, milyen volt fiatalon a „na most mi lesz?” érzés. Egy nagyon bájos, nagyon érzékeny, és elég régi film ahhoz, hogy tényleg cuki legyen. 

Felkoppintva (Knocked Up, 2007)

Ez a tipikus „egyéjszakás kalandból szülőség lesz” sztori, tele kínos és vicces helyzettel. Katherine Heigl és Seth Rogen párosa megmutatja, hogy a terhesség nem mindig romantikus gyertyafény és babanapló, hanem hányinger, hormonvihar és fura szülésfelkészítő órák. A férfi nézők imádják, mert végre van egy film, ahol az apajelölt is bénázik, nem csak a nők vannak pellengéren. 

Bridget Jones babát vár (Bridget Jones’s Baby, 2016)

Na, ez a sztori kötelező minden nőnek, aki már többször is belekeveredett olyan helyzetbe, ahol nem tudta, mit hoz a jövő. Bridget - ő az a nő, akihez egyszerre mindannyian hasonlítunk néha - egyszerre két lehetséges apával próbálja feldolgozni, hogy gyereke lesz. A film egyszerre romantikus, kacagtató és nagyon emberi. És valljuk be: ki nem érezte még úgy, hogy egyszerre túl sok minden történik, és közben mindenki tőlünk várja a megoldást? 

Várandósok – Az a bizonyos kilenc hónap (What to Expect When You’re Expecting, 2012)

Egy csomó sztár, több párhuzamos történet, és minden lehetséges verziója a terhességnek. Van, aki könnyen esik teherbe, van, aki hosszú évek után. Van, aki csodás kismama, és van, aki mindent utál. És persze ott van a „daddy club”, az apák bandája, akik babakocsival menetelnek a parkban – ha valami, ez garantáltan mosolyt csal minden kismama arcára, miközben a férjek némán elgondolkodnak: vajon ők is így néznek ki hátulról a játszótéren? 

Nicsak, ki beszél! (Look Who’s Talking, 1989)

Oké, kicsit retro, de ki tudná elfelejteni a filmben a kisbaba belső monológját Bruce Willis hangján? A pocakban és utána is halljuk, mit gondol a baba, és ez zseniálisan oldja a szülői szorongást. A gyerekek is imádják, mert végre ők is „hallják”, mi járhat egy kisbaba fejében. 

Baby Done (2020)

Egy új-zélandi vígjáték, amit itthon is forgalmaztak. Egy fiatal pár története, akiknél a nő teljes erőbedobással próbál még minden „nagy dolgot” kipróbálni, mielőtt megszületik a baba. A férfi inkább nyugalmat szeretne, a nő meg bungee jumpingot. Ismerős? Szerintem minden második kismama átérezte már, hogy egyszerre lenne kalandor és fészekrakó. 

Drágám, terhes vagyok! (She’s Having a Baby, 1988)

Kevin Bacon itt nem táncol, hanem apává válik. Ez a film inkább a férfi oldaláról mutatja meg a várandósság körüli káoszt, ami nagyon ritka, és emiatt sokszor vicces is. A pasik hálásak lehetnek, hogy végre van egy film, ami nem csak arról szól, hogy a nő sír és a férfi csokit hoz.

Miért nézzünk terhesmozit, ha éppen mi is nyakig benne vagyunk? 

Egyrészt azért, mert jókat lehet sírni-nevetni rajtuk – és valljuk be, várandósan ez egyébként is a fő szórakozásunk. Másrészt megnyugtatnak: nem csak mi vagyunk ügyetlenek, sokszor esetlenek, kiszámíthatatlanok, nem csak nálunk ingadozik a hangulat, és a tökéletes várandósság nem létezik, vagy ha létezik is, arról még senki sem csinált filmet. 

Ezek a mozik a gyerekeknek is mesések: a sok komoly beszélgetés mellett ezekből talán tényleg megértik, hogyan növekszik anyu hasa, miért kell új kiságy a lakásba. Az apáknak pedig felhőtlen felkészítés: ha Hugh Grant kibírta, ők is túl fogják élni a bababoltos akciókat. 

A terhesség tényleg nem csak kilenc hónapnyi pocaksimogatás – hanem egy csomó vicces, ijesztő és megható pillanat. Ezek a filmek pedig emlékeztetnek rá, hogy a káosz közepén is lehet nevetni. Hiszen ha vannak fontos helyei és pillanatai a világban az öniróniának, akkor ez a babanövesztős pár hónapnyi faramuci csodaállapot pont az egyik!