Első babás ügyek: A non-stressz teszt (NST)

Az NST (non-stressz teszt) egy fájdalommentes, non-invazív vizsgálat, amely a magzat szívverésének változásait figyeli a méhen belüli mozgás közben. A cél az, hogy az orvosok meggyőződhessenek arról, hogy a magzat megfelelően reagál a környezetére, és nem áll fenn oxigénhiány vagy más komplikáció.

A vizsgálat során a kismama hasára érzékelőket helyeznek, amelyek rögzítik a magzat szívfrekvenciáját és az esetleges méhösszehúzódásokat. A tesztet általában a 36. terhességi héttől végzik, de bizonyos esetekben korábban is indokolt lehet.

A magzati szívhang vizsgálatának története már több mint egy évszázadra nyúlik vissza. Az első próbálkozások a 19. század végén történtek, amikor az orvosok sztetoszkóppal próbálták meghallgatni a magzat szívverését. Az igazi áttörés azonban a 20. század második felében következett be, amikor a kardiotokográfia (CTG) és az NST széles körben elérhetővé vált.

Az NST-t a 1970-es években vezették be szélesebb körben, és hamarosan az egyik legfontosabb magzati állapotfelmérő módszerré vált. A cél az volt, hogy egy non-invazív, gyors és fájdalommentes eljárást biztosítsanak a magzat oxigénellátásának ellenőrzésére. Azóta az NST folyamatos fejlesztésen ment keresztül, és ma már a modern terhesgondozás elengedhetetlen részét képezi.

Miben különbözik az NST más vizsgálatoktól?

Az NST a magzati állapot ellenőrzésének egyik legfontosabb eszköze, de nem az egyetlen. Az ultrahang például képet ad a magzat fejlődéséről, szerveinek állapotáról és a magzatvíz mennyiségéről, míg a Doppler-ultrahang a véráramlást vizsgálja a köldökzsinórban és az agyi erekben. A biofizikai profil egy összetettebb vizsgálat, amely az NST mellett ultrahangos méréseket is tartalmaz, hogy még teljesebb képet kapjunk a magzat állapotáról.

Milyen esetekben szükséges az NST-vizsgálat?

A magyarországi terhesgondozási protokoll szerint a 36. héttől minden kismamának hetente el kell végeznie egy NST-t, majd a 40. héttől 2-3 naponta is szükség lehet rá.

Azonban vannak helyzetek, amikor gyakoribb ellenőrzés indokolt:

• Túlhordás: Ha a terhesség túllépte a 40. hetet, a magzat állapotát akár napi NST-vel ellenőrizhetik.
• Veszélyeztetett terhesség: Krónikus betegségek (például cukorbetegség, magas vérnyomás) esetén gyakoribb vizsgálatokra lehet szükség.
• A magzat mozgásának csökkenése: Ha a kismama azt tapasztalja, hogy a baba mozgása jelentősen csökkent, az NST segíthet kizárni az esetleges problémákat.
• Fejlődési elmaradás: Ha a magzat a vártnál kisebb, az NST-t kiegészítő vizsgálatokkal együtt használhatják a megfelelő ellátás biztosítására.
• Ikerterhesség: Ikerterhesség esetén a szövődmények kockázata magasabb, ezért az NST gyakoribb alkalmazása javasolt.
• Vércsoport-problémák: Rh-összeférhetetlenség esetén az NST fontos szerepet játszhat a komplikációk időben történő felismerésében.

Hogyan zajlik az NST-vizsgálat?

A vizsgálat teljesen fájdalommentes és körülbelül 20-30 percig tart. A kismama kényelmesen elhelyezkedik egy vizsgálóágyon vagy dönthető széken. A hasára két érzékelőt rögzítenek: az egyik a méhösszehúzódásokat figyeli, a másik pedig a magzat szívverését rögzíti. A felvett adatokat egy monitoron követhetik nyomon az orvosok.

Ha a vizsgálat alatt a baba mozgása aktív, és a szívverése ennek megfelelően változik, az NST eredménye reaktívnak minősül. Ha viszont a baba nem mutat megfelelő aktivitást, előfordulhat, hogy további tesztekre lesz szükség.

Előfordulhat, hogy a baba az NST alatt éppen alszik, ezért nem mutat nagy aktivitást. Ilyenkor az alábbi módszerekkel lehet ösztönözni a mozgását:

• Cukros ital vagy csokoládé fogyasztása a vizsgálat előtt.
• Pocakra irányított zene vagy hangosabb zajok.
• Kismama mozgása vagy testhelyzetének megváltoztatása.
• Gyengéd pocakmasszázs.

Az NST eredmények értelmezése

A vizsgálat után kétféle eredmény születhet:

• Reaktív NST: A magzat megfelelően reagált, és a szívverésében normális gyorsulások figyelhetők meg.
• Non-reaktív NST: A baba mozgása és szívverése nem mutat megfelelő összefüggést, ami további vizsgálatokat tehet szükségessé.

Fontos hangsúlyozni, hogy egy non-reaktív eredmény nem feltétlenül jelent problémát, de ilyenkor az orvos további ellenőrzéseket rendelhet el.

Mit tehetünk, ha az NST eredménye nem megnyugtató?

Ha az NST non-reaktív eredményt mutat, az orvos további vizsgálatokat végezhet:

• BPP (biofizikai profil): Ultrahanggal kiegészített NST, amely a magzat mozgását, légzőmozgásait és a magzatvíz mennyiségét is vizsgálja.
• CST (összehúzódási stresszteszt): A magzat reakcióját figyelik méhösszehúzódások hatására.
• Gyakoribb ellenőrzés vagy kórházi megfigyelés is szükségessé válhat

Az NST tehát egy egyszerű, fájdalommentes és rendkívül hasznos vizsgálat, amely segít a magzat állapotának ellenőrzésében. Bár az eredmények időnként további vizsgálatokat tehetnek szükségessé, a legtöbb esetben az NST egy megnyugtató rutinellenőrzés, amely biztosítja, hogy a baba jól van és megfelelően fejlődik. Úgyhogy kismamák, gyerünk NST-re!

Gordon Margit