A leckeíró gyerekek 5 típusa – A tiéd melyikbe tartozik?

A halogató – „Még van rá idő!”

Ez az a gyerek, aki minden másodpercet kihasznál, hogy ne kelljen a házi feladattal foglalkoznia. A könyve nyitva, a ceruza a kezében, de valamiért mégis a szőnyegen fekszik, és a mennyezet repedéseiben keres titkos térképet. Ha mégis ráveszi magát az írásra, hirtelen szomjas lesz, pisilnie kell, vagy halaszthatatlan kísérletet kell végeznie a gravitáció törvényeinek tesztelésére.

Mit tehetsz? Ne hagyd, hogy a nap végén még mindig a házi előtt üljön zombiként! Kössetek „szerződést”: először lecke, aztán jöhet a képernyőidő vagy a kedvenc időrabló tevékenysége. Időzítővel is segíthetsz, például: „Na, lássuk, mennyit tudsz haladni 10 perc alatt?” – mert néha egy kis időnyomás csodákat tesz!

A perfekcionista – „Ez így nem tökéletes…”

Ha a gyereked képes egy fél órát eltölteni egyetlen mondat megfogalmazásával, majd kitörölni és újrakezdeni, vagy mikro-milliméter pontossággal színezni, végtelen időkön át, akkor gratulálok, egy kis maximalistával van dolgod! Ő az, aki addig nem nyugszik, amíg az „a” betűje tökéletesen kerek nem lesz, és ha egy pont rossz helyre kerül, akkor az egész világ összeomlik.

Mit tehetsz? Segíts neki elengedni a tökéletességet! Állítsatok fel időkorlátokat, például „Öt perc alatt írj három mondatot, aztán nem bántjuk őket!” És ha nagyon be van feszülve, emlékeztesd rá: a világon még senkit nem rúgtak ki az egyetemről egy ferde betű miatt.

A sebesség bajnoka – „Kész vagyok! (De tényleg?)

Ez az a gyerek, aki rekordidő alatt végez a házival, mert a matekpéldák fele hiányzik, az olvasónaplója pedig három szóból áll: „Jó könyv volt.” Ő az, aki úgy gondolja, hogy az iskola csak egy gyors sprint, nem pedig egy maraton.

Mit tehetsz? Ellenőrizd vele a munkáját, és vezessetek be egy önellenőrző listát is, például: „Van nagybetű? Van írásjel? Egyáltalán erről szólt a feladat?” Ha minden kipipálva, akkor tényleg mehet a móka!

A lázadó – „Ez hülyeség!”

Ő az, aki már most filozófiai kérdéseket feszeget: „De mi értelme van ennek a házinak? Az életben mikor kell majd hatszor megszoroznom a hetet?” Ha lehetne, inkább tüntetést szervezne a lecke eltörléséért, minthogy megírja azt.

Mit tehetsz? Próbáld meg összekötni a leckét az érdeklődési körével! Ha szereti a legózást, magyarázd el, hogy a geometria segít jobb épületeket tervezni. Ha pedig végképp ellenáll, nos… néha el kell fogadni, hogy nem minden lecke lesz a kedvence, de akkor is meg kell csinálnia. Ennek elfogadtatásához sok erőt kívánok a szülőknek.

A feledékeny – „Milyen házi?”

Ez az a gyerek, aki minden nap újra és újra meglepődik a házi feladat létezésén. Soha nem emlékszik rá, mit kellett volna megcsinálni, hová rakta a füzetét, vagy hogy egyáltalán volt-e ma iskola.

Mit tehetsz? Készítsetek listát! Ha a telefonját mindig kéznél tartja, használjátok arra, hogy jegyzeteket írjon. És ha már egyedül is eszébe jut a lecke, akkor dicsérd meg – mert ez bizony nagy előrelépés!

Bármelyik típusba is tartozik a gyereked, ne feledd: a házi feladat túlélése nem csak neki, hanem neked is kihívás. Egy kis humor, türelem és néha egy nagy bögre kávé segíthet átvészelni a leckével töltött estéket. Bár jócskán van benne élvezhető rész is! Személyes tapasztalatom, hogy ha a gyerek mellett seggelek, a házi feladatokból én is nagyon sokat tanulok, sőt néha rendkívül nosztalgikus is az egész! Versek, amiket nekünk is meg kellett tanulni, a mindig érthetetlen és kacifántos szöveges feladatok, a fogalmazások, amikben nem lehetett linkelni. Szóval lehet mókás is, a házifeladatokkal érkező retúrjegy a múltba. És ha mégsem ilyen vicces a helyzet, akkor is muszáj megcsinálni a feladatokat. Elvileg a gyereknek, de persze ehhez a mi időnk és energiánk is kell. Kitartás, szülőtársak, sosem vagyunk egyedül!

Vackor Véda