Ezt már komoly jelnek vettem, és – bár közben találtam egy másik potenciális gazdit – úgy döntöttem, teszünk még egy próbát. A(z időnként) macskaallergiás nagylányomat elhoztam hamarabb az iskolából a napköziből, és allergiagyógyszerrel plusz kálciummal felszerelkezve összeeresztettem a cirmossal. Egy icipici szemkörnyéki pirosságot kivéve semmi tünet nem jött elő. Az egyik legnagyobb akadály elhárult tehát.
A következő a lakás tulajdonosa volt, akinek jeleznem kellett, hogy négylábút szeretnék tartani (a bérleti szerződés elviekben ezt kizárta). A tulaj jó fej volt, azt mondta, ha vállalom a felelősséget a macskáért, és az esetleges kárt megtérítem, akkor részéről nincs akadálya. Hurrá, jöhet az állatorvos! Chip nem volt a macskában, ezt a hiányosságot gyorsan pótoltuk, kapott oltást, féreghajtót, meg gyulladáscsökkentő injekciókat, mert fájdalmai voltak (vagy leesett valahonnan, vagy megrugdosták, ez már sosem derül ki). Egy héttel később kiheréltettük, egyrészt a szag miatt, másrészt mert folyamatosan nyávogott és szökni akart. Kapott egy kockás fekhelyet, vettünk kajákat, macskavécét, almot, és később egy hordozótáskát is. (Jelzem, valóban nem olcsó mulatság egy macska.)
A néven sokáig törpöltünk. Én beértem volna a Cirmivel, de a család ezerrel tiltakozott ellene. Az oltási könyvbe végül a Rozé név került. Mert az olyan „félig vörös”, mint a macska, és kedveljük. Rozé egyébként bújós-dorombolós-hízelgős kis dög, levette a lábáról az egész családot. Sokszor kell vele játszani, kergetőzni, de bújócskázni is szeret: ilyenkor végigoson a lakáson, és ha megtalál, megijeszt. Megrázza a fejét, felugrik a kanapéra, majd elszalad. Van, hogy derült égből egyszer csak a lábamra ugrik, majd elfut. Legtöbbször azonban összegömbölyödve alszik vagy a takarón, vagy a radiátor melletti bőrönd tetején. (Azon sem lehet nem röhögni, amikor a macska a lehető „legjobb” pillanatban hány az ágy mellé vagy veri le az éjjeliszekrényről az orrsprayt.)
Sajnos a kanapé karfáján a huzat kezd bolyhosodni, nem lehet lebeszélni róla, hogy azon élesítse a karmait. A papírzacskók és a dobozok szintén olyan mágikus erővel hatnak rá, hogy azonnal belebújik, ha talál egyet, és fel van háborodva, ha kitessékeled a bevásárlószatyorból. A soványan talált macskát sikerült felhizlalni jófajta „táppal”, most már oda kell figyelni, nehogy Garfield legyen belőle. A gyerekek minden nap megbeszélik, hogy ki adjon neki vacsorát, és hajlandóak időnként az almot is kitisztítani.
Ha a hétvégét nem itthon töltjük, fogom a hordozótáskát, belecsatolom Rozét, és megyünk. Az autóban békésen alszik, más lakásban és az irodában is otthon érzi magát. Talán még sátrazni is elvisszük nyáron. Ő a „legkisebb közös többszőrös”. Nem bántam meg, hogy megtartottuk a papagáj meg a hörcsög mellett, a kezdeti nehézségek ellenére boldoggá teszi a napjainkat. Mert macskák nélkül lehet élni... de nem érdemes.
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.