Hosszú évek óta ugyanoda járunk síelni, egy eldugott kis olasz faluba, amelyet nyugodtan nevezhetek az álomhelyemnek. 10-12 óra autóval (a negatív rekord 14 óra volt, ekkor lavinaveszély miatt lezárták a hágót, több órát vesztegeltünk az úton), a végén már mindenki nyűgös kicsit, de a hely kárpótol mindenért. Tavaly év végén gondoltam egy merészet, és kipróbáltam, milyen az út, ha a háromnegyedét repülővel teszem meg. A WizzAir milánói járatára vettem jegyet.
Photo courtesy of Ralph Burkhard
Bár elég gyakran utazom repülővel, és eddig sosem volt problémám a foglalással, ezúttal néhány átgondolatlan döntés következtében okoztam némi kalamajkát magamnak. Először is nem tudtam eldönteni, hogy a nagy méretű kézipoggyászt fizessem-e be (a kicsi szóba sem jöhetett, abban a bundabugyik sem férnek el), vagy feladott poggyásszal repüljek. Előbbi mellett szólt, hogy könnyebb cipelni, nem kell várni a bőröndre, és olcsóbb. Emellett döntöttem. Aztán az utazás előtti napon realizáltam, hogy ebben sem férek el, még ha a sífelszerelést majd helyben bérlem, akkor sem.
Mivel már kifizettem a kézipoggyász költségét, módosításra nem volt lehetőségem, tehát mérlegelnem kellett: vagy jelentősen csökkentem a cuccaim mennyiségét, vagy nyelek egyet és kifizetem a feladott poggyász árát is. Elszórakoztam egy darabig olyan megoldásokkal, mint zoknik és aláöltöző ruhadarabok bakancsba tömködése, piperecuccok kabátzsebbe rejtése, és igen jól szórakoztam (értsd: folytak a könnyeim a röhögéstől), amikor elképzeltem, mit fog szólni a reptéri biztonsági személyzet, ha karácsonyfaként teleaggatva jelenek meg (szigorúan egy kézipoggyásszal). A végén beláttam, hogy nincs más megoldás: tudomásul veszem, hogy hülye voltam, és befizetek egy nagy poggyászra is.
Miután ez megtörtént, boldogan pakoltam tele a hatalmas bőröndöt: belefért a síbakancs, sídzseki, sínadrág, a fél fürdőszoba, de még egy magas sarkú cipő is, biztos, ami biztos, mert az nyilván nagyon fog kelleni a másfél méteres hóban. A csipkés, ujjatlan felsővel együtt. A reptéren aztán kapott egy lila címkét a bőrönd „Heavy” felirattal. Én meg átszellemült arccal vonszolhattam magam után Olaszországon keresztül a fél lakást, ami benne volt.
A másfél órás repülőút nagyjából nyugisan telt (naná, hogy akkor kerültünk légörvénybe, amikor épp a kólámat töltöttem a pohárba), a reptéren azonnal megtaláltam a transzferbuszt, majd némi vonatozás és buszozás után megérkeztem Livignóba. Tulajdonképpen így is ráment az egész napom az útra, a költségek viszont kevesebb, mint a felébe kerültek, mintha autóval mentem volna, és az időjárási viszonyokkal sem kellett foglalkoznom: szemkiguvadós-esőben-hóban-ködben-vezetős út helyett magazinokat olvastam, játszottam kényelmesen hátradőlve, és a csodás hósipkás hegyekben gyönyörködtem út közben. Sílécet, botokat minden síterepen lehet bérelni, de ha valaki ragaszkodik a sajátjához, külön feladható az is a repülőgépre.
És akkor néhány szó Livignóról is, amit lassan második otthonomnak tekinthetek. A falu, mely 2012-ben a Legjobb Európai Síterep címet kapta, egy kis völgyben fekszik 1816 méteren. November végétől április végéig lehet síelni (karácsonyig és április közepétől a szezon végéig ingyenes síbérlet opcióval) a 30 lifttel ellátott, 114 kilométernyi pályán, melyek a völgy két oldalán magasló hegyen találhatók. A Mottolino oldal végigsíelhető, itt főleg piros és fekete pályák vannak (a kedvenc zenés hüttém, a Camanel alatt indul a legizgalmasabb, a fekete jelzésű, teraszos jellegű Giorgio Rocca pálya). Jó időben érdemes kipróbálni a hegygerincen végigfutó, kétszemélyes, nagyon régi, fa ülős felvonót, amely 25 perc alatt ér át a hegyoldal másik csúcsára. Végig szemből süt a nap, jól lehet pihenni az úton (a kiszállásnál lehetőleg ne fácánként evickéljetek, ahogy én szoktam). A szemközti oldalon, a Carosellón 3 ezer méteres magasságban lehet síelni, a hegy alsó részén pedig rengeteg tanulópálya és síovi-sísuli található változatos gyerekprogramokkal és segítőkész síliftkezelőkkel. A Mottolino hegy túloldalán lecsúszva csodálatos helyre érkezünk: Olaszország legmagasabban fekvő településére. A tengerszint felett 2126 méter magasan elhelyezkedő Trepallét Európa Tibetének is nevezik. Volt szerencsém eltölteni néhány éjszakát a völgyben, hihetetlen csönd, béke és nyugalom van ott.
Amellett, hogy csodálatos a hely és igen jók a sípályák, a falura az élénk éjszakai élet és a színvonalas aprés ski lehetőségek is jellemzők. Sajnos tavaly bezárt a kedvenc éjszakai helyem, a Kuhstall, melyben törzsvendégnek számítottunk (ez néhány ingyen kört és szívélyes fogadtatást jelent). A tulajdonos nyilván úgy gondolta, hogy a fabevonatú, istálló-dizájn már nem menő (holott mindig teltház volt), és helyette Bivio Glam Disco lett belőle csillogó-villogó berendezéssel és sok műanyaggal. Nyilván én vagyok már más korosztály, mindenesetre a korombeliek átszoktak a Marco’s és a Miky’s pubba, ahol a zenei kínálat is a mi szánk íze szerint való.
A legjobb aprés ski helyszín a Carosello tövében található Stalet, ahol Zámbó Jimmy ikertestvére a DJ, és jól ismerjük a pultosokat: Giovannit (aki William), Mickey Mouse-t, aki egy félőrült srác, Tysont és a többieket. Itt megszokott látvány a bárpult tetején síbakancsban táncoló bulizó népség. (Ide se jó a magas sarkú…) A tőle 20 méterre lévő Alegrában Dimitri barátunk pincérkedik rózsaszín parókában és szemüvegben, és az emellett lévő étteremben készítik a világ legjobb steakjét zöldbors mártással (ha az ember elég józan ahhoz, hogy az ízlelőbimbóit képes legyen használni).
A falu szélén van egy tejüzem is, helyi tejet és sajtokat árulnak (és mutatják be a készítést), de isteni a prosciutto és a bresaola is. Piálósoknak jó hír, hogy – mivel a falu vámmentes terület – az alkohol igen olcsó (a literes svéd vodka például kevesebb, mint 7 euró), de a parfümök, elektronikus kütyük és az olasz cipők kedvelői az itthon megszokott ár töredékéért találják meg kedvenceiket. (Az alkohol kivitelével vigyázni, a határon akár a bundabugyik közé is betúrnak az éber őrök pia után kutatva – a fejenkénti kvóta mindössze egy liter.) A benzin kicsivel több, mint 1 euró, és jóval több kilométert lehet megtenni vele, mint a hazai benzinnel. Az utcákon rengeteg kisgyerekes család sétál, jellemző a szőrmeprémes kapucnijú, babakocsit tologató apukák, és a kardigánnal felöltöztetett, apró ölebek látványa. (Lassan kénytelen leszek egyszer elvinni a lányaimat is ide, már régóta rágják a fülemet.)
Bormio felé egy kutyafarm is van, ahol be lehet fizetni kutyaszánozásra. A 35 kilométerre fekvő Bormióban (ahol híres síterep is található) pedig két híres termálfürdő is épült a hegyoldalon. A helyiek ismerik az utat a termálpatakhoz, amely olyan, mint a régi egerszalóki fürdő: semmi nincs kiépítve, a természet vájta „medencében” lehet áztatni az átfagyott testrészeket síelés után (vagy éjszaka). Csak bátraknak ajánlom, az odaút leginkább akciófilmbe illik: gyalog kell átszelni a sötét erdőt, jeges pallókon, a hegyoldalba kapaszkodva lehet átkelni méterekkel a patak fölött, és csúszós sziklákon kell leereszkedni a „medencéhez”. A látvány viszont mindenért kárpótol: soha annyi csillagot nem láttam még az égen, mint ott (öt hullócsillaghoz is volt szerencsém). Javasolt nem mínusz 17 fokban odamenni, a vizes fürdőruha képes az öltözködés néhány perce alatt a sziklára fagyni.
Magyarokkal viszonylag ritkán lehet Livignóban találkozni. Az utóbbi években rengeteg cseh, lengyel és orosz kereste fel a livignói síterepet, de skandinávok is szép számmal akadnak, sőt, vannak visszatérő vendégek Dél-Afrikából is. A különböző nációk aztán egymás nyakába borulva vigadnak síelés után: this is the beginning of a beautiful friendship. Vagy valami ilyesmi. Egy biztos: aki egyszer eljutott ebbe a csodálatos faluba, egészen biztosan visszatér valahogy. Ki autóval, ki repülővel és busszal. Én még gyalog is nekivágnék. Szigorúan magas sarkúban.
Hasznos linkek:
http://www.livigno.it/en/home.jsp?idrub=57087
http://livigno.com/en/index.htm
webkamera:
http://www.realcam.it/panorama360/ita/360_36.html
Milánóból az alábbi olasz síterepek érhetők el viszonylag egyszerűen Lombardia és Trento tartományban:
Livigno, Bormio (Alta Valtellina), Aprica, Montecampione, Valchiavenna, Valmalenco-Chiesa, Tonale (Val di Sole), Folgaria, Madonna di Campiglio, Paganella Brenta, Pejo, Pinzolo, San Martino di Castrozza, Val di Fassa, Val di Fiemme, Valsugana, Presena gleccser, Monte Bondone
Repülőjegy árak: 3090 Ft-tól járatonként és utasonként, illetékekkel és foglalási díjjal együtt (Wizz Discount Club tagoknak)
Tünde
A blogbejegyzést a WizzAir támogatta.
