

Az egészségügyi ajánlások szerint egy felnőtt számára a napi maximálisan javasolt nátriumbevitel körülbelül 2300 milligramm, ami nagyjából egy teáskanálnyi sónak felel meg. Az ideális mennyiség ennél alacsonyabb, inkább 1500 milligramm körül lenne. Ehhez képest a nyugati típusú étrendet követők átlagosan ennek másfélszeresét, sőt gyakran közel a dupláját fogyasztják el naponta. Miért lehet, hogy ennyi sósat kívánunk? Íme, a lehetséges okok a sóvárgás mögött.

A só döntő része nem az otthon készített ételekből, sóhasználatból származik, hanem készételekből, feldolgozott húskészítményekből, pékárukból és persze a gyorséttermi fogásokból. Ez azért fontos, mert ezen étkezési szokások már önmagában is kiválthatják a sós ételek utáni sóvárgást. Ha valaki rendszeresen magas sótartalmú ételeket eszik, az ízérzékelése is ehhez fog alkalmazkodni. Egy idő után az alacsonyabb sótartalmú ételek íztelennek tűnnek, az agy pedig hiányérzetként éli meg a különbséget. Megjelenik a sóéhség, de a vágy nem valódi szükséglet, hanem egy tanult reakció. Ez a típusú sóvárgás gyakran jelentkezik esti nassoláskor, tévézés közben vagy egyszerűen unalomból adódóan.
Más a helyzet, amikor a szervezet valóban sót veszít. Izzadás, láz, hasmenés, hányás vagy erőteljes fizikai terhelés során nemcsak víz, hanem nátrium is távozik, és a sóvárgás egy élettani válaszként érkezik: a szervezet az elektrolit-egyensúlyt próbálja helyreállítani.
Ez gyakran együtt jár más tünetekkel is: szomjúság, fejfájás, szédülés, gyengeség, koncentrációs nehézség. Ha ezeket a jeleket tapasztaljuk, a megoldás elsősorban nem az, hogy sós rágcsákat tömünk magunkba, hanem az, hogy pótoljuk az elvesztett folyadékot és ásványi anyagokat.

A tartós stressz és az alváshiány is képes közvetve növelni a sóéhséget. A stressz hatására felborul a hormonális szabályozás és nő a vágy az intenzív ízek iránt. A sós ételek gyors, de rövid távú megkönnyebbülést hozhatnak, ezért stresszes állapotban sokszor nyúlunk magas sótartalmú ételekhez.
Bizonyos betegségek esetében, amelyek fokozott nátriumvesztést okoznak, a sós ízek iránti sóvárgás figyelmeztető tünet lehet. (Ilyen lehet például a mellékvese-elégtelenség, a cisztás fibrózis vagy a Bartter-szindróma.)
Amennyiben erről van szó, a só utáni vágy tartós, erős és nem csökken. Ilyen esetekben orvosi kivizsgálás szükséges!
Ha rendszeresen sósat kíván valaki, érdemes átgondolni a lehetséges okokat, de mivel a túlzott sóbevitel a legtöbb ember esetében megszokott jelenség, a legjobb, ha próbálunk több tudatosságot gyakorolni a mindennapokban. A(z)
már rengeteget segíthet, hogy egészségesebb mennyiségű sót vigyél a szervezetedbe.
A cikk tartalma nem helyettesíti a professzionális orvosi tanácsot, diagnózist vagy kezelést. Mindig kérd ki szakképzett egészségügyi szolgáltatók tanácsát az egészségügyi állapotokkal kapcsolatos kérdéseiddel.
Az alábbi videóra kattintva megtudhatod, milyen jelei vannak annak, ha túl sok sós ételt fogyasztasz:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.