A Tabán egykor és most – Érdekességek Budapest egyik legromantikusabb negyedéből

A Tabán Budapest I. kerületének egy olyan különleges városrésze, amely romantikus emlékezetét elsősorban a régi filmeknek, képeknek és persze Krúdy Gyula leírásainak, valamint Zórád Ernő akvarelljeinek köszönheti – mára ugyanis egykori bohém hangulatának nem sok nyoma maradt. Nem véletlenül nevezték annak idején a „Budapesti Montmarte”-nak.

• Egykor sűrűn lakott, bohém városrész volt, ma nagyrészt park.
• A Tabánt irodalmi és művészeti ikonok tették halhatatlanná.
• Kevés hajdani épület maradt fenn, a negyed inkább nevében őrzi történelmét.

A Tabán aranykora és bukása – Hogyan tűnt el a „budapesti Montmartre”?

A budai Várhegy, a Gellért-hegy és a Naphegy között futó völgy – amely a Budapest belterületén már a földfelszín alatt futó Ördög-árok völgye –, vagyis a hőforrásairól is nevezetes Tabán egykor önálló, német és rác (szerb) nemzetiségű település volt, majd előbb Buda, végül Budapest városrésze lett.

Bár a Tabán területe az ókor óta lakott volt, a középkorban pedig Buda legsűrűbben lakott elővárosaként ismerték, a török kor előtti időkből konkrétan semmi nem maradt fenn. Persze a törökök nemcsak pusztítottak, de építettek is: fürdőket és mecseteket, melyek közül két fürdő, a Rác és a Rudas ma is áll. E két fürdő körül ekkoriban tímárok telepedtek le, így a környéket törökül Tabakhane-nak, vagyis tímártelepnek nevezték el. Ebből a szóból alakult ki a később betelepülő rácok között az ó-szerb nyelven váralját jelentő Tabahon szó, amely végül magyarul Tabánra rövidült.

Krúdy, kiskocsmák és a macskaköves utcák világa

A városrész romantikus hangulatát az 1810-es tűzvész utáni újjáépítéstől az 1930-as évekig őrizhette meg; ekkor még sűrűn épített egy- és kétszintes házak sorakoztak itt, ahol a XIX-XX. század fordulójára bájos vendéglők, szórakozóhelyek, borozók, kiskocsmák létesültek.

Itt játszódik Krúdy Gyula számos műve, mint a Régi szélkakasok között, a Vörös postakocsi vagy a Zöld ász című kisregény is, sőt, mára híressé vált szereplői, mint például Szindbád is megfordult e hangulatos városrészben. A sors furcsa fintora, hogy Krúdynak már nem kellett megélnie szeretett Tabánjának halálát, ugyanabban az évben, 1933-ban hunyt el, mint amikor az ódon negyed lebontásáról határoztak, hogy helyén előkelő villanegyed épülhessen.

A Tabán összetéveszthetetlen hangulatát éppen az adta meg, ami végső soron a vesztét is jelentette: a girbe-gurba, macskaköves utcácskák, az omladozó vakolatú, zsindelyfedésű vályogházak, a kockás abrosszal megterített, romantikus bájjal megáldott kiskocsmák és kerthelyiségek – ahol sramlizene szólt, vagy a cigányprímás húzta a talpalávalót – mind olyanok voltak, mintha csak megállt volna bennük az idő. A Tabánban az 1930-as években is minden pont olyan volt, mint a XIX. század utolsó évtizedében. Nem fejlődött, nem újult meg.

A városrész legismertebb közterei a Tabán közepének számító Kereszt tér, illetve a Fehér Sas tér voltak – utóbbiba torkollott az a Fehér Sas utca, ahol Krúdy kedvenc törzshelye, a legendás Mélypince vendéglő is volt. A Fehér Sas teret végül 1936-ban számolták fel; később ennek a helyén épült fel a Tabáni Szabadtéri Színpad, ahol a ’70-es és ’80-as években olyan zenekarok léptek fel, mint az LGT, a Hobo Blues Band és a Beatrice. A színpadot végül 2009-ben bontották le, amikor a Rác fürdő melletti szálloda építkezése elkezdődött.

Szintén a régi Tabán ismert épületei közé tartozott a Casanova-ház, ahol a legenda szerint a híres-hírhedt velencei nőcsábász, Casanova lakott budai tartózkodása idején. A történet szerint itt is hű maradt kétes hírnevéhez, ugyanis állítólag házigazdája leányát is elcsábította. Csakhogy a budaiak ezt nem hagyták annyiban, és alaposan ellátták a baját az itáliai kalandornak, aki az ütlegektől sérülten menekült el Budáról. A valóság azonban messze nem ilyen kalandos, a fellelhető források alapján Casanova feltehetőleg soha életében nem járt Budán, de még a környékén sem.

Mi maradt meg a legendás városrészből napjainkra?

A régi Tabán helyére már a századfordulón új városrészt álmodtak, de a kor művészi életének jeles személyiségei, például Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő, Zórád Ernő, akik kiálltak a Tabán túléléséért, még harminc évet megmentettek a legendás negyednek. Az új városrész azonban soha nem épült fel, először a harmincas évek nagy gazdasági válsága, majd a második világháború miatt, végül azért, mert az új rendszerben már inkább közparkban gondolkodtak a városrész rendezésekor.

Az Alexandriai Szent Katalin-templom – ahová a Tabánban élő németek és magyarok jártak misére – az 1686-os ostromot túlélő egykori mecset XVIII. századi átépítéséből született, míg az ortodox vallású rácok a tabáni Szent Demeter-templomba jártak istentiszteletre, amely eleinte csak egy egyszerű fatemplom volt, majd 1751-ben felszentelték a kőből készült épületet is. A II. világháború során azonban megsérült, de ahelyett, hogy újjáépítették volna, végül 1949-ben politikai okokból lerombolták.

Az 1960-as években, amikor a Hegyalja út kiszélesítésén dolgoztak, a Tabán területét parkosították. A ’30-as és a ’60-as évek között a lebontott Tabán dimbes-dombos területén nem épült semmi, leginkább szánkózásra használták a téli hónapokban. Később azonban a parkosításnak köszönhetően Budapest egyik legnagyobb zöldövezeti része jött létre a Tabánban sétautakkal, gondozott virágágyásokkal és a már említett szabadtéri színpaddal. 

Ha további érdekességekre is kíváncsi vagy, nézd meg az alábbi videót is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: