Igazi tudományos szenzáció, amit a Mecsekben találtak

A PTE és az Oslói Egyetem kutatói új típusú fosszilis életközösséget azonosítottak a Mecsekben. A tenger alatti hőforrásokhoz köthető fosszilis ökoszisztémát kréta időszaki, 132 millió éves rétegekből tárták fel a kutatók, melyből 7 állattörzs mintegy 40 fosszilis állatfaját írták le. Mint Dr. Bujtor László, a Földrajz és Földtudományi Intézet egyetemi docense, a kutatás egyik szerzője elmondta, hasonló, mai élő közösség mindössze két helyszínen ismert a világon, az egyik a ma is aktív Stromboli vulkán lábához közel, a Lipari-szigeteknél található, 150 méteres vízmélységben - derül ki a PTE híréből.

A cikk alapjául szolgáló új típusú tenger alatti hőforrás-közösséget a Mecsek kréta időszaki rétegsorának legkülönlegesebb őskörnyezetében azonosították, és igazi tudományos szenzációnak számít. A Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology folyóiratban megjelent írás 70 év kutatási eredményeit összegzi, és szerepelnek olyan, korábban nagy nemzetközi visszhangot kiváltó eredmények is, mint például három új ősmaradvány faj leírása. A PTE által biztosított Open Access támogatásnak köszönhetően a teljes cikk elérhető angolul ezen a linken.

A tenger alatti mélytengeri hőforrások 1979-ben történt felfedezése tudományos világszenzáció volt, mely azonnal a tudományos érdeklődés homlokterébe állította ezeket a nem fotoszintézis alapú, napfény nélkül működő és virágzó élet-szigeteket. Hamarosan, 1984-ben előkerültek első fosszilis képviselőik is 90 millió éves kőzetekből, Ciprus szigetéről.

Hazánkban a rengeteg tudományos fejtörést okozó zengővárkonyi üledékes vasérctelep és környezete kutatásában egy olaszországi kutatás 2019. novemberi eredménye hozta meg az áttörést. Az olasz kutatók a zengővárkonyihoz igen hasonló jelenkori tengeri környezetet írtak le, felhívva a figyelmet a zengővárkonyi kréta időszaki, és a Stromboli melletti jelenkori tengermélyi vulkáni környezet közti meglepő hasonlóságra.

A különleges környezetben a vulkán közelsége felmelegíti a kőzeteket, és a laza üledéken átszivárgó és a tenger aljzatán keresztül felszínre bugyborékoló 80-120 °C hőmérsékletű oldatok-gázok kellemes, 20-22 °C körüli hőmérsékletű vizet, bőséges tápanyag-ellátást biztosítanak, melyben virágzott és a jelenlegi környezetben ma is virágzik az élet.

A zengővárkonyi őskörnyezetben a hidrotermális hatás nemcsak a nagy fajgazdagságban, hanem abban is megnyilvánul, hogy számos, aljzaton élő faj példányai a megszokotthoz képest jóval nagyobb testméretet értek elé. A felfedezés jelentős mértékben járult hozzá az évtizedekig rejtélyes eredetű mecseki vasérc-képződés megértéséhez. Az ilyen jellegű környezetek számára a kutatók új kategóriát, az úgynevezett SHV (Sediment Hosted Vent = üledék kapcsolatú hőforrás) csoportot hozták létre 2016-ban.

A magyar és norvég kutatók a világon először írták le ezen új őskörnyezet-típus fosszilis képviselőjét Magyarországról, és állították fel a hasonló környezetek azonosításának kritériumait. A kutatók eredményeiket a világ vezető paleoökológiai lapjában, a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology című lapban tették közzé.

A leadkép illusztráció: Üledékes kőzet a Mecsekben - Forrás: József Kovács/commons.wikimedia.org