Az epifánia a görög epiphaneia szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés”, és a szó az Ószövetségben és az Újszövetségben is több esetben feltűnik, amikor isteni megjelenés vagy kinyilvánítás történik. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, vagyis az Úr megjelenése, vagy Urunk megjelenése.
Az ünnep Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának három momentumát kapcsolja egybe: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint Jézus első csodáját, a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik, de a napot nevezik háromkirályok ünnepének is a napkeleti bölcsek miatt.
Ezek közül az idők folyamán keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe, olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra tették át. A vízkereszt egyébként a karácsonyi ünnepek zárónapja, utána kezdődik a farsangi időszak.
A magyar „vízkereszt” elnevezéshez fűződő evangéliumi történet azt meséli el, hogy amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, és ott Keresztelő Szent János megkeresztelte őt. Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Megkereszteltetésének emlékére ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust.
Krisztus keresztségére emlékeztetve vízkereszt az ünnepi keresztelések napja: a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, a templomban megszentelt vízből pedig a hívek igyekeztek hazavinni valamennyit, ugyanis a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták.
Az ünnep hangsúlya inkább a vízszentelésre esik, kevésbé helyezi előtérbe Jézus megkeresztelkedését, mivel célja a víz tisztítóerejének szimbolizálása.
A vízkeresztkor megszentelt vizet arra használták, hogy kiűzzék a sátánt és távol tartsák a gonoszt. A megszentelt víz valaha végigkísérte az embert megszületésétől a haláláig: hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára és a halott koporsójára is. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, és ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize meg ne romoljon.
A vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték, ennek a szokásnak koleda, vagy koledálás a neve. A szenteltvízzel vízkereszt napján, január 6-án beszentelték az ólakat, az állatokat, megitatták őket, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, rühesek. A család minden tagja kortyolt az üveg vízből, hogy egész évben megóvja őket a torokfájástól, majd magukra is locsoltak belőle rontás, betegségek, himlő ellen. Húsvét éjszakája mellett hagyományosan a vízkereszt volt a másik ünnep, amikor felnőtteket kereszteltek.
Az ortodox hagyomány szerint a vízkeresztkor szentelt víz sokáig friss és tiszta marad, gyógyítóereje van. Nyolc napig minden reggel éhgyomorra kell inni a szenteltvízből, hogy a testi és lelki bajokra kifejtse gyógyító hatását. Ortodox hívők körében, különösen Oroszországban népszerű a jeges fürdőzés vízkereszt éjszakáján, amikor hatalmas léket vágnak a befagyott vizekbe, és abban mártóznak meg az egész picinyek és az aggastyánok is.
Egy másik ortodox hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugranak érte. Magyarországon is egyre népszerűbb a téli balatoni fürdés, igaz, nem vízkeresztkor, hanem január elsején: a szigligeti Újévi Csobbanáson több százan futnak a jéghideg vízbe. Olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jó boszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban – Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban – süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.
Az ünnephez kötődő sok hagyomány közül ma már csak az él, hogy ezen a napon kell leszedni a karácsonyfát. Az meg sajnos egy új, egyáltalán nem követendő szokás, hogy a fenyőfák a lakótelepi házak ablakaiból kirepítve landolnak az utcán...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.