Lelki terhek okozták Nagy Dani sérülését

Minden exatlonista rémálma, hogy megsérül. A versenyzők mindig igyekeznek maximális teljesítményt nyújtani, a túlzott akarás azonban hibákhoz vezethet. Nagy Dani rövid időn belül a második sérülését szenvedte el a szerdai, konténeres pályán. De ez sem állította meg, meg akarta nyerni a futamát.

– A csuklósérülésem után nagyon örültem, hogy viszonylag hamar felépültem, és természetesen az volt a cél, hogy mostantól jobban odafigyeljek, hát ez nem sikerült – kezdte Dani. – Extrán gyors volt a tempóm, kicsit talán fáradtabb voltam, ezért nem tudtam annyira figyelni, és bekövetkezett, amit a legkevésbé szerettem volna. Amikor leérkeztem, már éreztem, hogy baj van, de próbáltam még végigmenni a futamon, aztán összeestem. Sejtettem, hogy nagy a baj, nagyon rosszul érintett. Az egész itt töltött időm alatt ez a legrosszabb pillanat.

– Az utolsó elemnél éreztem, hogy vissza kellene venni a tempóból, de a következő pillanatban ez a gondolat annyira megijesztett, hogy inkább ráerősítettem. Lehet, hogy ez volt a baj. Az ugrás maga nincs meg teljesen, amikor a baj történt, csak a rossz érkezés.

A versenyző lelkileg összetört.

Nem tudni ugyanis, mennyire súlyos a sérülés, előfordulhat, hogy ezzel számára befejeződik a verseny. Dani szerint nála lelki okokkal függnek össze a sérülések.

– A csuklósérülésem napján lett a kisfiam, Olivér tizenhat hónapos, aznap különösen sokat gondoltam rá. Nagyon durva, hogy a lábam sérülése pedig a kedvesem névnapja előtt történt, rengetegszer jutott eszembe, hogyan ünnepelnénk, mit csinálnánk, miért nem vagyok ott. Nekem mindig összefüggnek a lelki dolgaimmal a sérüléseim. Hogy ilyen rövid idő alatt kettőt bezsebeltem, azt százszázalékosan ennek tudom be. Azt gondoltam, fejben sokkal erősebb vagyok, de nem.