Húst enni igen, állatot levágni viszont nem szeretünk

Vidéken még ma is sok helyen nevelnek csirkét, kacsát, libát, marhát, disznót és egyéb állatokat, hogy aztán levágják azokat. A falusiak számára ez teljesen megszokott, a városiak közül viszont többen sajnálják ezeket az élőlényeket. Egy felmérés szerint az egyébként húsfogyasztó emberek több mint fele nem lenne hajlandó az állatokat leölni, és ha nem lenne más választásuk, inkább áttérnének a vegetáriánus étrendre.

A Bors megkérdezett néhány gazdát, mit is gondolnak erről. Zoltán egy Heves megyei településen él. Disznót, marhát és csirkét egyaránt tart.

– Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy sem tojásra, sem tejtermékekre, sem húsra nem kell költenem. Van három gyermekem, így kiszámolható, milyen sok pénzt megtakaríthatok azáltal, hogy az élelem egy jelentős részét magunk termeljük meg. Vagyis csupán gazdasági érvekkel alátámasztható, miért nevelek haszonállatokat. Arról nem is beszélve, hogy pontosan tudom, hogy ezek az állatok mit esznek, így a húsuk is egészséges. Én gondoskodom róluk egészen a sorsuk bevégzéséig, hogy aztán ők táplálják a szeretteimet – filozofált az állattartó. – Az állatok levágása nekem nem okoz problémát, hiszen eleve azért szaporítom azokat, hogy aztán a tányérra kerüljenek.

Az egyik fővárosi piacon is beszédbe ele­gyedtünk a vásárlókkal, mi­közben egy hentesüzlet előtt álltak sorban.

– Tisztában vagyok vele, hogy ezeket a csirkéket valakinek le kellett ölnie, de örülök, hogy nem én tettem meg, mert nem lennék rá képes. Tudom, hogy ezt sokan képmutatásnak tartják, de akkor is így érzem. Nem szoktam hozzá a vérhez, és képtelen lennék végignézni egy állat vergődését – mondta lapunknak egy fiatal lány.

Egy idősebb férfi hozzátette: falun nőtt fel, így maga is részt vett disznóvágásokon, de már nem szeretne egy négylábút sem leszúrni.

– Még ma is hallom a kocák üvöltését. Nem nekem való ez a feladat – jelentette ki a nyugdíjas.

Egy középkorú hölgy viszont alig várja, hogy vidékre költözzön a családjával.

– Régóta szeretnénk gazdálkodni. Most áruljuk a pesti lakásunkat, amelynek árából egy nagyobb tanyát is megvehetünk. Én nem leszek szívbajos, gond nélkül megnyúzom majd a nyulat is – fogalmazott a családanya.

Bangó Margit Kossuth-díjas előadóművész, aki híresen jól főz, már kislánykorában is szeretett volna csirkét nevelni, ám erre nem volt lehetősége. Ennek ellenére úgy nőtt fel, hogy többször is tanúja volt a szárnyasok levágásának.

– Az anyám szinte mindig élő tyúkot és kacsát hozott haza, így engem is megtanított, hogyan kell úgy elmetszeni az állatok nyakát, hogy lehetőleg ne szenvedjenek. Felnőtt énekesnőként már tartottam szárnyasokat, és természetesem én is vágtam le azokat. Megesett, hogy éreztem némi sajnálatot, de én hiszek Istenben, aki azért teremtette a haszonállatokat, hogy táplálékul szolgáljanak nekünk. Ez a természet rendje, a húsfogyasztás nem bűn, nincs benne semmi kivetnivaló – fogalmazott a népszerű énekesnő.