A nyugdíjjal lelépő postás a Balatonra vágyott

Az egész Hajdú-Bihar megyei rendőrség keresi Molnár Sándort. A 32 éves pénzes postás szerda reggel vette fel a rá bízott pénzt, azóta nem tudni, merre jár. A főnökei még aznap este jelentették az eltűnését. Információink szerint több millió forint is lapulhatott a postástáskában: nyugdíjak, csekkek, küldemények.

Megengedett a stikli

Vajon mit éreznénk mi a postás helyében? Milliókkal mászkál az utcán, miközben neki alig jut belőle. Kit ne kísértene meg a temérdek pénz? – Rengetegen dolgoznak sok pénz közelében olyanok, akik nagyon keveset keresnek. Postai alkalmazottak, banki ügyintézők, hivatali dolgozok és még sorolhatnánk. A legtöbben azonban ellenállnak a kísértésnek.

Egyrészt az ellenőrzések miatt, másrészt pedig azért, mert a magyarok többsége alapvetően normakövető. Betartjuk a szabályokat. A kisebb stiklik azonban megengedettek: a pénzzel nem futunk el, de például bliccelünk a villamoson, nem adunk számlát, ügyeskedünk az adóbevallásnál – mondja Győri Péter szociológus.

Mégis történhet olyan, ami felborítja mindezt.  – Amikor valamilyen negatív fordulat következik be valakinek az életében, felborulhatnak az addigi normák. Ez lehet egy nem várt kiadás, például betegség vagy temetés kapcsán, esetleg egy bedőlt devizahitel, ami miatt az utcára kerülhet az illető – teszi hozzá a szakember, aki úgy véli: sokkal normakövetőbbek vagyunk, mint amit a magyar körülmények indokolnak.

Nem jut luxusra a fizetésből

Persze nem mindig kell ahhoz drámai esemény, hogy az embernek elege legyen, és lelépjen a szakajtó pénzzel. – Kiégésnek nevezzük, amikor az ember belefárad a mindennapi robotba. A munkája nem jelent örömet, csak a pénzért csinálja, ami viszont semmire sem elég. Nem jut belőle semmi luxusra, de mégis óriási összegek folynak át a kezén – vélekedik Szlobodnyik Csaba pszichológus.

– Évtizedekkel ezelőtt voltam a pénzjegynyomdában: belegondoltam milyen az, ha valaki egész nap ezreseket számol tonna számra, a hónap végén pedig kap belőle kettőt. Pokoli érzés lehet…

Balatonra vágyott Zoli, a postás

Hasonló történhetett korábban Tímár Zoltánnal, a szekszárdi postással is. – Csak egyszer igazán jól akartam érezni magam az életben – vallotta, miután egyik nap, debreceni kollégájához hasonlóan, meglépett a nyugdíjakkal. Az eset a Tankcsapdát is megihlette, Nem kell semmi című számukhoz készült klipjük egy az egyben Zoltán történetét dolgozza fel.

– Szegény csak a Balatonhoz akart eljutni, de olyan szerencsétlen volt, hogy rossz irányba fordult Dombóvárnál, így el sem jutott odáig. A zsaruk pedig végül elfogták – emlékszik vissza Lukács László, az együttes frontembere.

Zoli, a postás besokallt: néhány százezer forinttal útnak indult, hogy végre egy jót bulizzon. Vett egy márkás sportcipőt, beült egy étterembe, kocsmába, virágot vett a pincérnőnek, majd egy rozoga autót. Ezzel indult neki a világnak. Egy baranyai település, Sásd közelében csípték fülön.

– Magyaros történet volt, és tetszett, hogy nem volt benne erőszak – tette hozzá az énekes, és azt is elárulta: Zoli annak idején pár tízezer forintért engedte, hogy történetéből videó készüljön.

Ők is megtévedtek

Saját magát „rabolta ki" egy tatabányai postás. Azt mondta, leütötték és kirabolták, de kiderült: rokona verte fejbe egy lábszárvédővel, a több száz-ezer forintot pedig elosztották.

Egy banki ügyintéző nő 18 millió forintot utalt át saját és rokonai számlájára. Hozzáfért az ügyfelek internetes számláihoz. Saját telefonszámát adta meg a rendszer használatához szükséges jelszó fogadásához, így tudott a pénzhez férni. Letöltendő börtönt kért rá az ügyészség.

J. Richárd pénzszállító a nála lévő 25 millió forinttal lépett meg. Egy plázába ment, vett magának egy videójátékot, majd egy night clubba vezetett az útja. A 22 éves férfi néhány óra alatt hárommilliót vert el, míg elfogták. Első fokon négy év, tíz hónap börtönt kapott.