Vállalhatatlan a gyermekbántalmazó karateedző tette - állítja egy harcművész
Semmilyen körülmények között nem nevezhető lábsörprésnek az a mozdulat, amivel egy tavalyi nyári táborban A.Tibor felrúgott egy hétéves kisfiút. Szűcs Tibor harcművész elfogadhatatlannak tartja a karateedző tettét.
Mint arról a Bors is beszámolt, A. Tibor karateedző 2024 nyarán tábort szervezett gyermekek számára. A férfi a felesége kíséretében 40 gyermeket elvitt a szolnoki kalandparkba, ahol a vád szerint nemes egyszerűséggel felrúgott egy hétéves kisfiút. Mindezt rögíztették a létesítmény kamerái, a felvételeket pedig a park vezetősége nyilvánosságra hozta. Így robbant ki az országos közfelháborodás kiváltó ügy. A karateedzőnek a tette miatt a bíróságon kell felelnie.
Az interneten közzétett videót egy gyakorlott harcművész is látta, aki úgy döntött, az édesanya, Judit, illetve a kisfiú, Rolika mellé áll. Szűcs Tibor a Borsnak elmondta: 47 éve karatézik, igaz, egy másik irányzatot képvisel, mint A. Tibor.
Mindegyik harcművészeti stílusnak közös a gyökere, ezért is döntöttem úgy, hogy kifejezem a felháborodásomat. Én magam is évtizedek óta foglalkozom gyerekekkel, A. tettében pedig egyértelműen kizárólag a brutális fegyelmezést láttam
– fejtette ki az egyetemi szakedzői végzettséggel is rendelkező harcművész.
- Úgy vélem, mindenki hibázhat, de egy hétéves gyermeket ilyen súlyosan bántalmazni mindenképpen elfogadhatatlan. A bíróságon többször elhangzott, hogy A. álláspontja szerint egy teljesen bevált technikát alkalmazott, amit ő már több ezerszer végrehajtott, mégpedig a lábsöprést. Le kell szögeznem, hogy amit ez az ember művelt, annak semmi köze a lábsöpréshez! Ő egyszerűen megfogta a gyermek bal felsőkarját, majd mindkét lábát kirúgta, ennek következtében a gyerek lábai felrepültek, szinte a fejénél magasabbra – mondta Szűcs, és hozzátette: ezek után A. Tibor Rolika karját elengedte.
- Hogy ezt miért tette, arra csak ő maga tud válaszolni. A cselekedete köszönő viszonyban sincs sem a harcművészettel, sem a karatéval, sem a szakmaisággal. Hogy a gyermeknek nem történt baja, az egy óriási szerencse.
A karateedző tettének semmi pedagógiai értéke nem volt
A harcművész a felvetésünkre, hogy A. védőjének érvelése szerint, ha a gyakorlott karateedző sérülést akart volna okozni a hétéves, nyilvánvalóan lényegesen gyengébb fizikumú gyermeknek, akkor sérülést is okozott volna – meggyőzőnek tűnik, de ez az állítás egyszerűen nem igaz.
- Ha egy lábsöprés során nem akarom, hogy az ellenfél megsérüljön, akkor fogom a karját és leteszem a földre. A. esetében egy hétéves, nem is karatézó kisfiúról volt szó – magyarázta a harcművész.
Szűcs Tibor arra is kitért, hogy harcművészet világában elfogadható a fizikai fegyelmezés, de az semmilyen körülmények között sem lehet brutális.
Minden gyermek más egyéniség, az edzőnek pedig ezt figyelembe kell vennie. Ismernie kell a tanítványait, és az adottságok figyelembevételével kell a fegyelmezési eszközt kiválasztani. Én például fekvőtámaszt csináltatok a gyerekekkel, vagy leveszem a karateövet a derekamról, és egy jó nagyot rácsapok a saját lábamra, mondván, ez a varázsövem. Ha valaki nem fegyelmezett, éppen csak rásuhintok a fenekére, de ügyelek rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat.
Egy másik megoldás, hogy a gyermeket leküldöm fekvőtámaszba, de nem engedem, hogy letegye a térdét. 2-3 percig mosolyog és nevetgél, de 5 perc múlva már biztos nem. Ez kellő ráhatás és a harcművészet szellemiségével összeegyeztethető– mesélte Tibor.
