Édesanyján kívüli egyetlen támaszát is elvesztette a Duchenne-szindrómás Krisztián

Kilenc éves korában kényszerült kerekesszékbe a most 15 éves Krisztián, aki Duchenne-szindrómában szenved. A fiú és édesanyja Pilisen, egy icipici házban él nagy szeretetben. S bár az életük eddig sem volt egyszerű, most újabb csapás érte őket. A párosnak a nagymama volt az egyetlen családtagja, támasza, akire mindig lehetett számítani, így a halála óriási veszteség.

Krisztián számára a család adott erőt, hogy megpróbálja legyőzni a gyilkos kórt.

– sóhajt fel kétségbeesetten Mária, a fiú édesanyja, aki így teljesen magára maradt a beteg gyermekével. Krisztián sosem vágyott drága játékokra, ajándékokra, csak a családra és szeretetre. 

 Két hetük volt kiköltözni az otthonukból, és csak nagyon nehezen találták meg maguknak azt a néhány négyzetméteres kis faházat, ami azóta a védelmező otthont jelenti a számukra.
A fiú betegségére öt és fél éves korában derült fény. Nehezen tudott felállni, járni, és nagyon hamar el is fáradt. Állapota rohamosan romlott, míg végül a Heim Pál gyermekkórházban megállapították, hogy Duchanne-szindrómában szenved. Azóta Krisztián minden nap harcot vív a betegséggel és az idővel, ám az állapota egyre csak romlik. Az orvosai szerint már csak pár éve van hátra. Ezért is fog nagyon hiányozni a nagymamája, mert ezt a kis időt, amit a jóisten adott neki, boldog családi légkörben szerette volna leélni.