Egy legendás szerelem képei is láthatók a május 12-ig nyitva tartó fotókiállításon

Két világhírűvé vált fiatal találkozott a párizsi Ritz hotel halljában 1945 júniusában: a csodaszép svéd színésznő és a magyar fotós, a 30 éves Ingrid Bergman és a 32 éves Robert Capa. Ez a romantikus találkozás különleges képeket is eredményezett, egy közülük most Budapesten, a Millennáris Házában megnyílt Mélység/élesség című fotókiállításon is látható. 

Mindketten kiüresedett lélekkel és szeretetlenül jöttek-mentek a világban addig a sorsdöntő találkozásig, aminek az eredményeként világhírűvé vált képek születtek. Ezek a képek is láthatók a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményének legfontosabb alkotásaiból nyílt kiállításon, a városligeti Millennium Házában. A Neo Kortárs Művészeti Terében a Mélység/élesség című tárlaton a legismertebb magyar vagy magyar származású fotográfusok – többek között André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassaï, Martin Munkácsi, Robert Capa – művei mellett 19. századi fotográfusok, világhírű külföldi fotóművészek és kortárs alkotók munkáival is találkozhat a nagyközönség május 12-ig.  

Az egyik kép egy különleges, romantikus kapcsolatról árulkodik. Robert Capa 1946-ban Hollywoodban készített képet szerelméről, Ingrid Bergmanról A diadalív árnyékában című, híressé vált film forgatásán, amint a színésznő a forgatás szünetében megpihen. Capa és Ingrid Bergman 1945 nyarán Párizsban találkoztak először, ahol a színésznő az amerikai hadsereg katonáit szórakoztató turnén volt. Bergman a memoárjában úgy emlékezett vissza, hogy a Ritz Hotelben szállásolták el az amerikai haditudósítókat, a sajtó képviselőit és az összes szórakoztató művészt. Érkezése napján Capa és barátja, Irwin Shaw a svéd színésznő szobaajtaja alatt egy cetlit csúsztattak be egy humoros üzenettel: szívesen meghívnák őt vacsorára vagy ha azt jobban szeretné, akkor virágcsokrot küldenek neki, de csak az egyiket választhatja, mert mindkettőre nem futja a pénzükből. Bergman a vacsorát választotta, s mint írta: 

Másnap Berlinbe indult. Két hónappal később Capa is Berlinbe ment, ahol újra találkoztak. A Berlinben töltött közös hónapok alatt Capa elég pénzt keresett ahhoz, hogy követni tudja Bergmant Hollywoodba. A Bergmant ábrázoló felvétel akkor készült, amikor Capa 1946-ban az év első felét a színésznő társaságában Hollywoodban töltötte, aki akkor A diadalív árnyékában című filmjét forgatta.

Friedmann Endre egy rúd szalámival a poggyászában és egy jó adag kalandvággyal a szívében hagyta el Budapestet 1931-ben, hogy aztán Robert Capa néven a világ egyik legismertebb háborús fotóriportere váljon belőle. Capa 32, Bergman 30 éves volt, amikor találkoztak. Capa ekkor már ismert harctéri fotóriporter volt, a színésznő Oscar-díjas világsztár. Capa Amerikába is követte szerelmét, és persze fotózta… Szerelmük közel négy éven át tartott. 

Halász Gyula – aki Brassaï néven vált világhírűvé – az első világháború befejezése utáni évben először Berlinbe, majd Párizsba költözött. A Picassóval folytatott szakmai együttműködés több évtizeden át tartó őszinte barátsághoz és további közös munkákhoz vezetett. A fenti felvétel abból a sorozatból származik, amikor 1939-ben a Life magazin megbízta Brassaït, hogy készítsen egy fotósorozatot Picassóról.

Munkácsi Márton 1933-ban készítette ezt a képet, amikor Mexikóvárosba utazott, hogy  a Harper’s Bazaar magazin júliusi kiadásához képeket készítsen Mexikó lakosairól és hagyományairól. A kép egy különösen nehéz időszakban örökítette meg a festőművész házaspárt: Kahlo harmadik vetélésén esett át, megoperálták a lábát és teljesen összetört, amikor megtudta, hogy Riverának viszonya van a nővérével. Így emlékezett vissza: „Tudtam, hogy a szenvedés harctere tükröződik a szememben. Azóta egyenesen az objektívbe kezdtem nézni, kacsintás nélkül, mosoly nélkül, eltökélten, hogy bebizonyítsam, jó harcos leszek a végsőkig.”

André Kertész 1927-ben készült képe Groteszk táncosnő címmel az alábbi kommentárral jelent meg a Magyar Fotográfia 1928. június 20-i számában: „Kertész Andrást itthon alig ismerik, holott Párizsban már jónevű modern fotográfus, akinek merész elgondolású és ízig-vérig korunk szellemében elgondolt képeit gyakran láthatjuk külföldi képes folyóiratok oldalain. Idecsatolt felvétele egyik legsikerültebb munkája...”

Cornell Capa, Robert Capa öccse 1960-ban készítette ezt a képet Marilyn Monroe-ról A kallódó emberek című film forgatásán. Egyike volt annak a kilenc Magnum fotográfusnak, akik exkluzív hozzáférést kaptak a nevadai Renóban zajló forgatás dokumentálásához. Ekkor készült ez a meghitt portré minden idők egyik leghíresebb filmsztárjáról.