origo.hu
Fájdalom
„Bele sem gondoltam, hogy ez egy ilyen kimenetelű betegség lesz” - Niki elveszítette 15 éves asztmás fiát
Dominik korcsolyázni ment a barátjával, majd olyan súlyos asztmarohamot kapott, hogy belehalt. Az édesanyjában egy világ tört össze, de hiszi, hogy fia mindig vele van.
Egy anya életében a gyermeke halála a legszörnyűbb, ami történhet. Kovács Nikolett tíz hónappal ezelőtt elveszítette 15 éves fiát, Dominikot, aki február 15-én, pont a féltestvére, a hat éves Gergő születésnapján hunyt el. Dominik 4 éves kora óta asztmás volt.
„Bele sem gondoltam, hogy ez egy ilyen kimenetelű betegség lesz”
Dominik a halála előtt jégkorcsolyázni ment egy barátjával, de estére nagyon rosszul érezte magát, az asztmaroham miatt kétszer leállt a szíve és kórházba kellett vinni.
- Nekem anyukám asztmás, Dominik apukája is asztmás, szóval igaziból nem volt úgymond idegen mindez, bár én nem voltam asztmás. Ám nagyon érdekes, hogy miután Dominik elment, azóta én is asztmás vagyok - árulta el a Borsnak Niki, aki a kórházban el tudott búcsúzni Dominiktól.
Természetesen minden évben vittük felülvizsgálatra, szűrésekre, folyamatosan kapta a gyógyszereket. Bele sem gondoltam, hogy ez egy ilyen kimenetelű betegség lesz. Lényegében, amikor nem volt kemény tél, ami előhozta az asztmáját, vagy nem volt egy olyan környezetben, ahol például macskaszőr van, akkor ő teljesen normális életet tudott élni, járt hokiedzésre is.
„Pont elkezdett volna kiteljesedni”
Már fél éve szakközépiskolába járt, jót tett számára a környezetváltozás; új barátai lettek, szerelmes lett, sikereket ért el az iskolában, pont elkezdett volna kiteljesedni
- mesélte könnyeivel küszködve az anyuka.
„Érzem a jelenlétét”
Niki azt tapasztalja, hogy a fia jeleket küld neki, például egyik nap Dominik szobájában egy szív alakú fényfolt jelent meg a falon.
A viszontlátás tudata ad erőt, mert a búcsúzás csupán csak átmeneti és nem végleges
- vallja a gyászoló anyuka.
- Lehetséges, hogy aki még nem volt hasonló helyzetben bolondnak nézi a gyászoló embereket ezért, de én tényleg nagyon sokszor érzem a jelenlétét; Kapok jelet, ami más embernek mit sem mond, de én érzem, hogy az egy jel, és az nekem szól.
„A láthatatlan aranyfonál nem szakad el; ahhoz még a földi halál is kevés, hogy széttépje”
Niki megélte a poklok-poklát, de igyekszik erős maradni a gyermekei miatt. A tapasztalataiból merítve szeretne erőt adni a sorstársainak.
Azt kívánom nekik, amit magamnak is, hogy kapjanak minél több jelet, és vegyék észre azokat. Ne a fájdalomban éljenek, mert az teljesen elnyomja a szeretet áramlását, márpedig nekünk szükségünk van a szeretteinknek a szeretetére. Jobb, hogyha egy picit a fájdalmat lerakjuk, akármilyen nehéz is
- tanácsolja sorstársainak a gyászoló anyuka, aki a XVII. kerületben él a férjével és hét éves fiukkal, két nevelt fiával valamint Dominik édes testvérével.
Úgy gondolom, hogy anya és gyermeke között a kapcsolat egy teljesen szimbiotikus dolog, hiszen bennünk fejlődik. A láthatatlan aranyfonál nem szakad el; ahhoz még a földi halál is kevés, hogy széttépje. Én például azért nem gondolkoztam azon, hogy elmegyek egy médiumhoz, mert tudom, hogy a legjobban én ismerem a fiamat. Nincs az a médium, aki a nevében tudna nekem beszélni.
Ez is érdekelhet
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
