"Rengeteg célzást kaptam, hogy vacsora lesz belőlem vagy reggeli" – kannibálokkal haverkodott össze a magyar orvos

Kannibálokkal, csontvázemberekkel cimborált Fodor István székelyföldi fül-orr-gégész orvos, fényképész. A dokit olyan helyen kapták lencsevégre, ahova nem sokan merészkedünk.

Fodor István a napokban járt Pápua Új-Guineában, ahol olyan dolgok részese lehetett, melyre örökre emlékezni fog. Az orvos a Maszolnak beszélt kalandjairól és az elmúlt hetek izgalmairól. Az interjú során szó esett a kannibálok világnézetéről, a csontváz- és sáremberek különös jegyeiről, és testdíszeik eredetéről, valamint a machetével járó gyermekekről is.

Miért pont Pápua Új-Guineába vezetett az útja? Nem volt nehézkes eljutni odáig? – tette fel a kérdést a lap.

– Általában Cezar Dumitru fotós barátommal utazom, évente vannak nagy kirándulásaink, év elején már tudjuk is, hogy mi a következő célállomás. A pápuai látogatás gondolata már évekkel ezelőtt felötlött bennünk. Pontosabban 2011 óta kacérkodunk a gondolattal, azóta szervezi Dragos Pirnog cimboránk az utazásokat Óceániába. Nekünk ebben az évben sikerült csatlakozni hozzá, egy 19 fős csoporttal indultunk felfedezni, megismerni a törzsi társadalmakat.

 – árulta el a kalandor orvos, aki élménybeszámolója során elmondta: 

– Az utunk során tízszer repültünk. Háromszor kellett repülőgépre szállnunk csak azért, hogy odáig eljuthassunk. A pápuaiak nem igazán rendelkeznek úthálózattal, de a nagyobb városok között repülők közlekednek, így tudtunk egyik pontról a másikra jutni. Az motivált, hogy a hírhedt kannibálokat, a törzseket és az őserdőt megismerjem, mert gyerekkorom óta hallottam rémtörténeteket, meséket, legendákat ezekről, és kíváncsi voltam, hogy mi a valóság. Egzotikusnak, különlegesnek tűnt, egyszerűen látnom és fotóznom kellett.

Mi volt a legmeglepőbb az ott töltött időszak folyamán?

A pápuák idehaza a harcaikról híresültek el, és sokan úgy hiszik, máig agresszív teremtések, holott a harcok ma már nem részeik a mindennapjaiknak. Ma átlagos és egyszerű emberekként élnek ott, nem viselnek törzsi öltözéket a hétköznapokban, nem fogyasztanak embert, nem mutatkoznak agyaggal vagy csontváz motívumokkal a meztelen testükön. Mindez amolyan „show műsor”. Betekintést nyerhettünk az életmódjukba, megismerhettük a hagyományaikat, beszélgethettünk, ünnepelhettünk velük. Máig lehet és még évekig lehetne ott új dolgokra bukkanni!

Milyen volt a találkozás a kannibálokkal?

 Pedig a tapasztalataim szerint egyáltalán nem kell tartani a kannibáloktól. Tény, hogy néhány évtizeddel (1961) ezelőtt a Rockefeller család egy tagja rejtélyes körülmények között tűnt el Pápua Új-Guineában, de nem teljesen biztos, hogy a kannibálok végeztek vele, a sajtóban is csak találgatják. Három évvel ezelőtt pedig egy kínai mérnököt evett meg az egyik törzs. Erre az a magyarázat, hogy a legtöbb törzs a kínaiakat nem kedveli. Az is igaz, hogy máig vannak olyan törzsek a dzsungel mélyén – például az indonéziai Pápua tartomány korowai törzse –, amelyeknek tagjai az ellenségeiket megeszik, de a turistákat vagy az átlagembereket nem tekintik ellenségnek. A kannibalizmusuk főként hitbéli meggyőződésen alapszik. Úgy hiszik, a rossz szellemek megszállják az ellenséget, ezért muszáj megszabadulniuk tőle. Különös a hitviláguk, hiszen 20 százaléka az ott élő népeknek katolikus vallású – ők már nem hisznek a pogány hagyományokban, legalábbis a kannibalizmusban nem. Egyébként a korowai törzs Pápua Új-Guinea határához közel él, ők a világ egyik utolsó kannibál népcsoportja, egy körülbelül 3 ezer főt számláló törzs.

Az interjú további részleteit, valamint a helyszínen készült felvételeket a Maszol cikkében láthatsz.