"A mi történetünket csodaként tartják számon" – Dani csatát nyert az autizmussal szemben

Dani édesanyja már fia születése után nem sokkal észrevette, hogy a fia nem úgy fejlődik, mint első gyermekük Dini. Monika ezek után egy véletlennek köszönhetően olvasott az autizmusról, és azonnal fiára ismert. Ettől a perctől se éjjele se nappala nem volt, a szakirodalmat bújta, hogy mielőbb diagnosztizálják és megkezdhessék a fejlesztést.

– Nyolc éves koráig heti több alkalommal vittük korai fejlesztésre, s ezen kívül több fejlesztő foglalkozásra. Zongorázott, lovagolt, úszott, logopédiára és pszichológushoz is járt – kezdett bele Monika életük történetébe, aki abban látja a siker titkát, hogy korán észrevették Danin a jeleket, így megfelelő segítséget kaphatott.

– idézte fel az édesanya, aki mindig kondicionálta fiát olyan helyzetekkel, amik neki nem voltak komfortosak. Dani általános iskolába kis létszámú osztályba járt, majd a gimnáziumot is sikeresen elvégezte. Fia intellektusa ép, nehézségeket a kommunikáció, a társas kapcsolatok és a szabadidő szervezés okoz neki.

– Dani igényesen is választékosan beszél, a gimnázium nagyon jó munkát végzett.

– folytatta Mónika, aki azt is elárulta, hogy Dani már 3 évesen logikai feladatokat végzett számítógépen, így nem meglepő, hogy végül informatikából is leérettségizett, majd egy két éves képzést követően rendszergazdaként helyezkedett el egy szemüveggyártó cégnél, ahol már két éve tevékenykedik.

– Daninak a kapcsolatteremtés okoz a legnagyobb problémát. Egy napot is elülne másokkal bezárva egy szobában úgy, hogy senkit ne szólítson meg, pedig nagyon vágyik a társas kapcsolatokra – magyarázta a gyermek anyukája, aki elárult, Daninak korábban volt már barátnője, ám sajnos elmaradtak egymás mellől. Az édesanya azt is elmesélte lapunknak, hogy bár már sínen van gyermeke élete, az elmúlt 23 év nagy erőpróba volt neki és családjának.

– A mi történetünket csodaként tartják számon. A legtöbb család ebbe beleroppan – küzdött könnyeivel az édesanya.

– Engem is felőrölt, de én ezt már csak most veszem észre 23 év után – vall őszintén a hétköznapokról Monika, aki férjével 28 éve él szeretetben és teljes harmóniában minden nehézség ellenére.

 Az anyuka arra is büszke, hogy fia hálás azoknak, akik segítették rögös útját.

– zárta elérzékenyülve az édesanya.