Két évnyi utazási tilalom után mindenki alig várja, hogy újból nekiinduljon a nagy vakációnak, ám a nyaralás rosszul is elsülhet, ha nem figyelünk oda, mit és hol eszünk-iszunk. Persze nehéz megállapítani, hol lesz kifogásolható a minőség, de azért van pár trükk, amivel biztosabbra mehetünk. A saját lakhelyén ugyan mindenki képben van arról, hol érdemes enni egy jó ebédet vagy vacsorát, de mi a helyzet akkor, ha idegen helyen kell választani?
A legegyszerűbb persze, ha lecsekkoljuk indulás előtt, mik azok a helyek, amiknek jó értékelése van a Facebookon, Google-keresőben, de ha erre nincs lehetőségünk, vagy csak simán elfelejtettük, adunk pár támpontot, ami figyelmeztethet, hogy turistacsapdába tévedtünk.
Elöljáróban szögezzük le, hogy a város bazilikája, főtere vagy más turistaattrakció szomszédságában is találhatóak remek helyek, Budapesten is akad több jeles példa erre. Mégis legyünk óvatosak, bármely város „Váci utcájában” járjunk is, hiszen a fő csapásvonalak nem csak a turistákat vonzzák, hanem az őket lehúzni vágyó nyerészkedő vállalkozókat is.
Képbe kell kerülnünk, hogy az adott városban, tengerparti vagy hegyi üdülőben mik a helyi szokások. Sok autentikus helyen délután többórás szünetet tartanak, ami alatt zárva van a hely, és kizárólag a túlárazott, vacak konyhák tartanak nyitva a holtidőszakban. Érdekes példa erre Spanyolország legtöbb része, ahol éppen délben nem kínálnak ebédet a valódi vendéglátók, ugyanis fél 3-tól 4-ig tart az ebédidő.
Nyaraláskor jobb esetben mindenki egy kicsit nyitottabb és jobb fej, de ne hagyjuk a derűnket kihasználni. Ha a helyi folklórba öltöztetett diákok, karikás ostort csattogtató betyárok, mókás plüssállat-jelmezbe bújt felnőttek próbálnak invitálni egy helyre, legyünk résen, hogy nem a helyi Anyukám Mondtában járunk, ezért van szükség a nem túl ízléses show-elemekre.
Nem kell ahhoz különösebben dizájnérzékenynek lenni, hogy kiszúrjuk a disszonanciákat. Magára adó éttermes nem csalogat giccsel, nagyhasú, szakácssapkás séf figurával a bejáratban, és nem keveri a kelta ősök tárgykultúráját flippergéppel. Hagyatkozzunk csak a józan ízlésünkre és belátásunkra.
A személyzet is felér egy cégérrel. Az életunt felszolgálók, robotikus mozdulatok egyértelműen jelzik, hogy futószalagon történik a vendéglátás. Ha kifejezetten lapos oldalpillantásokat észlelünk, joggal gyanakodhatunk arra, hogy nem a korrektség vezérli a vendéglátókat. Minél délebbre járunk, annál jobb jel, ha a tulajdonos a saját kis családi vendéglőjükbe próbál széles mozdulatokkal betessékelni, akár egy ingyenes grappa kíséretében.
A turistacsapdák aranykorában persze árak sem voltak kiírva, vagy éppen a feltüntetett italárak centiliterben voltak megadva, de ezen a korszakon talán már túlvagyunk. Azok a bizonyos műanyagborítással laminált, lapozgatós étlapok, amiken ételfotók és három-négy nyelvű feliratok segítik az eligazodást, mind a mai napig arra hívják fel a figyelmet, hogy ócska étteremben járunk. Keressük a fali táblára felírt vagy rövid étlapokat a hosszasan lapozgatható menük helyett.
Ha egy csodálatos vidék nagy forgalmú pontján nem a helyi nevezetességeket kínálják, hanem – jobbára mélyfagyasztottból kisütött – amerikai, nemzetközi comfort foodokat, eszünkbe se jusson beülni. Nem azt tanácsoljuk, hogy hagyjuk ki egy világvárosban a legjobb burgerezőket vagy nápolyi pizzásokat, csak keressük a tiszta forrásokat.
Minél több a helyi szó, a helyi figura, annál biztosabb, hogy jó helyen járunk. Ilyen egyszerű ez. Nincs az a szicíliai vagy katalán lakos, aki a turistákat kizsebelő helyeken étkezne maga is. Bízzunk az ítélőképességünkben, még ha nem is tudjuk megkülönböztetni a nápolyi vagy tiroli dialektust, fel fogjuk ismerni a turistahelyeket és az igaziakat.
Végül egy örök igazság: nem biztatunk senki az illetlen leselkedésre, de ha étteremkeresés közben vetünk egy pillantást a felszolgált tányérokra – például a teraszokon –, azért még nem visz el a helyi rendőrség. A sápatag mirelitkrumpli, a gyászos saláták és sültek vagy a nagyipari fagylaltok több méterről is könnyen felismerhetők.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.