A félelem, a stressz és a kimerültség megölte a 12 hetes kicsikémet – Tünde menekülés közben vesztette el babáját

Puskás Tünde végtelenül boldog volt, amikor kiderült, hogy kislánya és kisfia után, újra kisbabát vár. Nem volt betervezve az újabb gyermekáldás, mégis örültek, hogy bővül a család. Az édesanya nagyon vigyázott magára, még akkor is igyekezett megőrizni a nyugalmát, és nem pánikolni, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. 

Négy órán át gyalogolt rettegve

Eleinte úgy is gondolkoztak a férjével, hogy ők ott Kárpátalján biztonságban vannak. De hallva az egyre erőszakosabb háború híreit, a menekülés mellett döntöttek. 

- Akkor még meg sem fordult a fejünkben, hogy rémálommá válik a családunk, országunk élete. Eleinte abban is biztosak voltunk, a háború kitörése után, hogy minket itt nem érhet baj. De végül jobbnak láttuk menekülni – kezdte szomorú történetüket Tünde. Az édesanya négy órán keresztül gyalogolt a pokolból, a félelem összeszorította szívét, hogy nem találkozik újra férjével, és nem vehetik kezükbe születendő babájukat.

Féltek, hogy támadás éri őket

- Nem tudtuk túléljük-e, hogy nem ér-e menekülés közben bennünket támadás – kezdte Puskás Tünde. - Igyekeztem erős maradni a gyerekek miatt, és folyamatosan bízni benne, hogy újra egyesül a család, és szeptemberben megszületik a meglepetésbabánk. Annyira boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy jön egy újabb angyal – mesélte Tünde, majd folytatta: 

- Órákon keresztül csak mentünk és mentünk, de végül megérkeztünk a férjemékhez, akik a határnál vártak ránk. Férje végig izgulta azokat az órákat, amíg kint rekedt családja gyalogolt több száz ismeretlennel együtt.

Másnap reggel erős fájdalmai lettek

A család boldogsága azonban nem tartott sokáig, az édesanya másnap reggel rosszul lett, erős alhasi fájdalmai voltak, tudta, hogy nagy a baj.

- Meghalt a kisbabám – folytatta. - Nagyon fájt, bevittek itt Ófehértón a sürgősségire.

A félelem, a stressz és a kimerültség megölte a 12 hetes kicsikémet, ki kellett venni, sosem tarthatom már a kezemben…

- mesélte megtörten Tünde, aki azonban gyorsan azt is hozzátette: nem adják fel a reményt, hogy legyen harmadik gyermekük. Még ebben a nehéz helyzetben sem. - Ha megadja az Úr, mi elfogadjuk, és végtelenül hálásak leszünk érte... - zárta gondolatait az édesanya.