Tapintásból megmondja a magyar vak pék, melyik a minőségű áru
Elképzelte már hogyan tudna úgy sütni, főzni, ha nem látna semmit. Hazánk első nem látó pékének ez nem jelent problémát, sőt napról napra egyre magasabb szinten végzi munkáját. Máté álma, hogy egyszer saját pékséget nyithasson.
Egy jó reggelinél kevés jobb dolog van, ami elindíthatja a napot. Ehhez azonban szükség van áldozatkész pékekre, akik megsütik a finomabbnál finomabb árukat. De mi történik akkor, ha a szakember nem látja, amit csinál? Kisfaludy Máté, az ország egyetlen vak pékje dagaszt, ken, és ha kell, ki is pakolja az árut. A 22 éves fiatalember 2018-ban szeretett bele ebbe a mesterségbe.
– A Vakok Iskolájában végeztem egy számítógépes tanfolyamot, de aztán meghirdették, hogy pékeket fognak képezni. Úgy voltam vele, megpróbálom, hisz bármikor jól jöhet egy plusz végzettség. Végül szinte beszippantott ez a világ – kezdte a Borsnak Kisfaludy Máté. A fiatal két évig tanult péknek, az iskolában az elméleti tudás mellett sok gyakorlati tapasztalatra is szert tett társaival. A szakma csínyját-bínyját Bíró Csabától és Tarnai Lászlótól sajátította el, ám a tanfolyamra meghívták Takács Zoltánt, a Bake My Day pékség társalapítóját. Ő az iskolában találkozott először Mátéval.
Már akkor látszott benne valami plusz, amikor ellátogattam az iskolába. A vagányságát is megvillantotta, mert kihívott egy kalácsfonó versenyre. Persze, nekem bekötötték a szemem, hogy egyenlő esélyekkel induljunk. Mondanom sem kell, Máté utcahosszal nyert
– mesélte Zoltán. Az első találkozást nyári, szakmai gyakorlat követte, majd az iskola elvégzése után az ifjú pék Zoltánék üzletében kapott munkát.
– Ennek már lassan két éve, Máté pedig egyre jobb és ügyesebb. Kezdetben velem dolgozott párban, mert neki is és a kollégáinak is össze kellett szokni, hogy a közös munka flottul menjen. Újdonság volt többek között, hogy az alapanyagokat, az üvegeket, a ládákat stb. ugyanoda kellett tennünk, ahol eredetileg volt, azért, hogy Máté is megtaláljon mindent. Szerencsére minden kiválóan működött és működik azóta is.
Nem ismerek tőle pozitívabb embert, a kollégái is nagyon kedvelik őt
– dicsérte Mátét Takács Zoltán.
– Valóban, nekem ez nagy segítség. Bár egyszer véletlenül előfordult, hogy kiborítottam egy adag tojást – vette vissza nevetve a szót az ifjú szakember. – Amikor nagy a hajtás – például szombaton – akkor hajnali 3-kor kelek, a hét többi napján elég 5-kor felébrednem. A műszaknak délelőtt fél tizenkettőkor van vége. Mindig van egy párom, aki kiméri nekem a tészta hozzávalóit, majd én dagasztok, kenek, kelesztek, előkészítek, amit éppen kell. Van, hogy a formából kiveszem a kenyeret, de ha szükséges, az eladópultba is kipakolok – mesélt a munkájáról a vak pék. A fiatal, tapasztalatának köszönhetően azonnal felismeri, ha valahol nem minőségi áruval szolgálják ki.
– Az ízről biztos megmondom, mennyire jó vagy kevésbé jó a péksütemény, de néha elég egy tapintás, és máris el tudom dönteni, hogy megvegyem-e az árut vagy sem – mondta Kisfaludy Máté, akinek nagy álma egy saját péküzem. Addig is igyekszik minél több szakmai fogást megtanulni, mert ahogy fogalmazott, nem tudhatjuk, mit hoz az élet.
